Regen
Der Regen geht als eine alte Frau
mit stiller Trauer durch das Land.
Ihr Haar ist feucht, ihr Mantel grau,
und manchmal hebt sie ihre Hand
und klopft verzagt an Fensterscheiben,
wo die Gardinen heimlich flüstern.
Das Mädchen muß im Hause bleiben
und ist doch grade heut so lebenslüstern!
Da packt der Wind die Alte bei den Haaren,
und ihre Tränen werden wilde Kleckse.
Verwegen läßt sie ihre Röcke fahren
und tanzt gespensterhaft wie eine Hexe!
Wolfgang Borchert
Eső
Mint egy öregasszony, megy az eső,
a vidék néma gyászban áll.
Haja nyirkos, kabátja (szürke) bő,
emelt kezével szinte száll,
s kopogtat az ablaktáblákon,
hol függönyök (mögött) titkon susognak.
Lány(ok) kénytelen(ek) maradni otthon,
kimenni az életbe (pedig ma) úgy vágyódnak!
(Az) öregasszony haját (a) szél megragadja,
s könnyei vad esőcseppekké válnak.
Merészen száll, szoknyáját lobogtatja,
s a lábai boszorkány táncot járnak!
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Érdekes gondolatok, sorok. Soha nem jutna eszembe öregasszonyhoz hasonlítani az esőt. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm figyelmed. Wolfgangnak eszébe jutott.