Majdnem ennyire estem szét
(minden évvel jobban)
és ennyi kell ahhoz,
hogy végleg összeálljak.
Harminc fehér kis irónia.
Először a mosoly,
aztán a száj,
végül a szemek tűnnek el.
Az ezüstös levelek
szanaszét hevernek
és a feloldódásra
csak harminc helynyi hiány
emlékeztet.
2 hozzászólás
Keves sanna!
A xanax gyógyszert elég jól ismerem, hiszen rövid ideig szedtem is, hiszen mániás depressziós vagyok. (mániás fázisben egy ideig kaptam).
Elég érdekes, de hatásos módon írtad le kapcsolatodat, helyzetedet a gyógyszerrel.
Gratulálok munkádhoz!
További jó alkotást!
Ha kedved, vagy időd van nézd meg régi verseimet!
Üdv: Metal Koala
Érdekes vers. Nekem nem volt "szerencsém" a gyógyszerhez, de láttam olyat,akinek igen, és a szemek eltűnése tényleg az utolsó fázis. Remélem, azért jól vagy 🙂
Üdv!
Hanga