Zakatol a vonat,
búsan szól a kürtje,
cirógatja hajnal
lengedező fürtje.
Zakatol a vonat,
zúg az éjszakában,
szétszórva szikráit
ébredező tájban.
Zakatol a vonat,
vas a vason táncol,
lágyan ringó ölén
mégis elvarázsol.
Zakatol a vonat,
sokszor megcsodáltam…
bár ülhetnék rajta,
csendes félhomályban.
Zakatol a vonat,
megy a végtelenbe,
zakatol a kerék,
hallom éjjelente.
Zakatol a vonat,
szívig sír a sípja,
aki ezt MEGHALLJA,
elviszi a sírba…
16 hozzászólás
Jó volt olvasni! Imádok vonatozni! Rengeteg élményem köt hozzá.
tetszett a versikéd. Most bennem is zakatol valami… :-)))
Barátsággal Panka!
Kedves Panka, köszönöm szépen. Sokáig dolgoztam ezen a területen, nem feledem el soha azt a hangulatot.
Barátsággal : Tibor
Szia Tibi!
A versed elvitt magával, zakatolva… :))) Az utolsó verszak nagyon szomorú lett, " szívig sír a sípja " tovább már nem is mondom. 🙁
Bizonyára valamikor Te is szeretettél volna masiniszta lenni, mint minden fiú, s most egy csöppet el is siratod.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs, az utolsó versszakot nem szomorúnak szántam. Nem az elmúlásról akart szólni, hanem arról, hogy életed végéig elkísér az élmény, ha egyszer a mozdony füstje megcsapott.
Köszönöm szépen, hogy hűséges olvasóm vagy.
Szeretettel: Tibor 🙂
Szeretem a vonatozást, emlékszem, amikor kislány koromban iskola után elindultunk vonattal Siófokra, kora reggel ki a Délibe, és ahogy meglódult, elő a rántottcsirkét… Fehérvárig eszegettünk… de szép volt!
Ezt az emléket hozta elő kedves versed.
Kedves Irénke!
A lakóhelyemtől 350 km-re jártam főiskolába. Én is elmajszoltam egy két fasírtot, míg odaértem.
Ennek ellenére szerettem vonatozni, hangulata volt.
Később a munkám is ide kötött.
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél. 🙂
Kedves Tbor!
Ma már szinte csak emlék a zakatoló vonat.
Nem is tudom már mikor ültem utoljára vonaton.
Jó volt olvasni!
Gratulálok, Judit
Kedves Juditka!
Az igazi, romantikus vonatot még gőzmozdony húzta.
Dohogott, pöfögött, duruzsolt. Az volt az igazi, a varázslatos.
Én is régen ültem vonatom, de kedves emlékeim vannak róla.
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, ha tetszett. 🙂
Szép és szomorkás!
Rengeteget vonatoztam, szeretem bámulni a tájat az ablakából.
Ma már sok modern, új szerelvény fut, bár akad még régi, koszos is. De mindenképp jó utazási forma.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Sok emlék köt ehhez az utazási formához. 21 évig a sínek és a vonatok közelében dolgoztam.
Mai napig tartom a kapcsolatot volt kollégáimmal. Nagyon szerettem ott.
Az élet sajnos másképp alakult, de még mindig elfog a honvágy, ha látok egy elsuhanó vonatot, ha meghallom egy mozdony kürtjét. Mintha engem köszöntene…
Köszönöm figyelmedet és értékelésedet.
Baráti üdvözlettel: Tibor 🙂
Szia Tibor! 🙂
Valamiért nem erre számítottam. 🙂
A vers nagyon tetszik, érdekes, ahogy a viszonylag vidám hangulatból átsiklik a síneken egy szomorkásabb gondolat felé. A ritmusát igen jól hozod, mint azt elég gyakran tapasztalhatja nálad minden látogató. 🙂
Amit kiemelek, azért teszem, mert ott megtorpantam. Nem ritmustörés miatt, hanem nagyon tetszett: "szívig sír a sípja".
Viszont nem tudom miért írtad nagy betűkkel azt az egy szót, de rájöttem, akármi is volt a szándékod, jól tetted! Dehogy szeretném meghallani! Befogom a fülem, nehogy sírba vigyen az a hang! 🙂
Gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy olvastál és véleményeztél.
Az utolsó szakasz ne ijesszen meg. Arról utaltam, hogy aki megszereti a vasutat élete végéig nem feledheti el…
Én megszerettem és a varázs elkísér ameddig élek. Ott dolgoztam 21 évig.
( "akit a mozdony füstje megcsapott")
Szeretettel: Tibor 🙂
:))) Ez jó hír! Már azt hittem, befogott füllel kell az állomásokon várakoznom. :)))
Neeeem! Szeretettel hallgasd…:)
Kellemesen "zakatoló" ritmus és rímek, a végén egy "kis" nosztalgikus szívfájdalommal. "Akit a mozdony füstje megcsapott" – versbe szedve. Átélhető, szívhezszóló.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!
Örülök, hogy Te is olvasod írásaimat és baráti szavakkal véleményeztél.
Szeretettel: Tibor 🙂