Iparosok, s művészek Mekkája,
Fogadj örökbe gyermekednek,
Tudod te is rég, hogy szeretlek.
Erőd ősi, bizony honfoglalás kori.
Néped büszke, több ezer bátor zalai.
Mária Magdolna szent védőkarja,
Városunkat a mennyből óvva tartja.
Zalaegerszeg, te vad szelíd érzelem.
Munkások temploma vagy, a kényelem.
Szerelmek, gyermekek otthona csak te vagy,
Ezeregy csodák fellegvára, itt ne hagyj.
Nagyvárosok közt utolsóként a névsorban,
Hol művészek, sportcsodák állnak szép sorban.
Partunkat csak egy folyó, a tiszta Zala mossa,
Minden bánatunkat, a magyar tengerbe hordja.
Lehetne-e szebb a városunk, lesz is.
Nem lesz mosolya annak, ki nem hisz.
Munkások települtek be abban a hitben,
Hogy Isten keze itt lakhat minden szívben.
Látod, itt úgy kell a nap, mint sehol,
S gyakran talpon csókol a forró beton,
De vihar jelzi, hogy ne félj jó magyar.
Városunkba büszkén jön, siet a zivatar.
3 hozzászólás
Szia!
Versedből látszik, hogy szereted Zalaegerszeget.
Szeretettel: Rozália
Kedves Metal Koala.
Magam is kiállok városom mellett, aki Pécs. Több versem is érlelődik vele.
De te… Szívedből szóltál. Példás az efféle írás. És ha meg nem haragszol, hogy Zalaegerszeg rövidítésével élek. Ám ez a vers ott iZEG, ahol kell.
Eddig azt hittem mások így, nem szeretnek. 🙂 te megmutattad.
Köszönöm.
Köszönöm kedves hozzászólásaitokat.
Igazi lokálpatrióta vagyok, s nagyon szeretem a szülővárosomat. Persze a Jing és Jang-al arra utalok, hogy ismerem az árnyoldalait is a településnek.
Igaz az első írásos emlék 1247-ben említi Egerszeget, de felteszem, hogy talán nem túl túlzó a honfoglalás rész. Ha pedig igen, akkor költői túlzás. 🙂
Üdvözlettel Metal Koala