Beborult az ég
A nagy város felett.
Hatalmas, sötét felhők,
mint
A katonák sorakoznak
a fejem fölött
Nem tudom, mitévő legyek
Merre meneküljek,
így csak
Egyszerűen nyakamba
Veszem a várost, és várom
Hogy a nagy vihar
Elmossa bűneimet.
Tenyeremben tartok
Egy esőcseppet
Nem csinálok vele semmit
Csak ujjaim közt fogom
és
Nézegetem, csodálom
Egy pillanat múlva már
Csak ázom a nagy viharban
Várom a csodát
Hogy végre megtörténjen
És úgy legyen, mint álmaimban.
De az eső nem mos le
Semmit se rólam
A bűneimmel együtt
Egyedül maradtam.
És hirtelen Boldog leszek
Mert rádöbbenek:
Nem csak rossz napok vannak,
jönnek s mennek!
Minden rossz nap után
Jön egy jobb, egy másik
És minden vihar után
Kisüt a Nap.
7 hozzászólás
Drága Zsolt
Versed olyan volt, mint sodró gondolatok halmaza, miközben az ég borús, és a tisztító eső az aszfaltot mossa, de csak testünket éri, a lelkünket nem.Oda is kellene egy frissítő zápor, mi mossa a fájdalmak sötét foltjait.De egyszer minden fájdalomnak vége:
,,Minden rossz nap után
Jön egy jobb, egy másik
És minden vihar után
Kisüt a Nap.”Nagyon jó volt olvasni újra!
Szeretettel ölellek:Kriszti barátnéd
Drága Krisztina!
Nagyon szépen köszönöm!
A megértésedet, s azt hogy a soraim mögé látsz, nem is tudom,hogyan háláljam meg!
Nagyon jó,hogy van olyan, aki érti,megérti miről is szándékozom írni.
Köszönöm!
Puszil,
Zsolt
Érdekes a versed. Van benne némi csapongás is, mint a záporban. Az első rész leíró képei után, jön egy pesszimista lemondó versszak, és ahogy a zápor után még ragyogóbban süt a na, az utolsó két versszakban már teljes az optimizmus. Nagyon jól írtad meg. Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel Üdv,
Zsolt
Nagyon jó vers, tetszett nekem is, a sok sok esőcsepp, s a csodát ahogy várod!:)
Grat!:)
Jó vers. Tetszik, a vége meg különösen. A tipikus nyárizsoltos pesszimizmus talán először lép a felismerésbe, miszerint a rossz egy nem állandó állapot. 🙂
Köszönöm szépen Kedves Boer!Örülök,hogy olvastál!
Üdv!