Meghalni kéne, egyszer s mindenkorra,
hogy ne legyen többé élvezet, se kín,
tán megállni, ha éjfélt üt az óra,
s boldogan játszani a szív húrjain.
Temérdek kérdés, és megannyi válasz,
az énkép nem enged, agyafúrt egy ész,
indulásra készen szemed még száraz,
mert belülről zokogsz, hisz remeg a kéz.
Az utolsó időket éljük – mondod –,
a világban továbbra is él a jó,
de tovább vered önmagad, a gongot,
hogy lásd: színjátékod ölni hajlandó.
Tökéletes dráma, kész tudatzavar.
Hogy megérte, vagy sem, azt döntsd el hamar.
6 hozzászólás
Én döntöttem, nagyon eltaláltad, remek vers.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm szépen döntésedet, és tudom, hogy melyiket választottad.
🙂
Szeretettel: eferesz
Kedves eferesz!
Tetszettek gondolataid…nagyon mélyek!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Ó…, nagyon szépen köszönöm!
Szép hetet!
Szia eferesz! 🙂
Már elmondtam, hogy mennyire örülök csapdába kerülésednek. 🙂
Nagyon tetszik szonetted annak ellenére, hogy néhány javítanivaló akadna.
Elsősorban a tartalom felvezetése fogott meg, a tagolás ezt bennem tökéletesen alátámasztja.
A "?" helyett talán pontot tennék, úgy határozottabbá válna.
A rímeken is lehet még gondolkodni, de a cím és a konklúzió hatásos, igazi keret.
A ritmus is gördülékenyebben szólhatna, mert szerintem elengedted magad. 🙂
Sokkal több van benned, de ezt majd magad is érezni fogod, sőt, már érzed is, mert előre haladsz.
Köszönöm a szonettes élményt (mert bizony mélyen benne van a versben)! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a sok tanácsot és biztatást.
Valóban rabul ejtett, de ez a rabság a szabadsághoz vezető út.
Szépeket!