Zárványok

I.

vitatkoztál magaddal
nem lehetek én
az a göthös csúnya árva
akit szerettél
már érkezése előtt
a jöttére várva

II.

csipkés blúzban hogy voltam
Nagy Lászlót szavaltál nekem
elhittük hogy egy fűszálon
világgá mehet a végtelen
a kubai szivar és a kitudja
(te biztos hogy tudod) milyen
Rose cseppenként töltötte
belénk az álmot
tavasz vagy nyár volt
csak te tudod
és szemvillanásod jelzi
hogy megint megbocsátasz
most felejtésemért
akkor megcsalásokért
miket kacér mosolyokban mértem
még az elragadtatást is látom
ajkad szegletében
tudod hogy a jóra
legvadabb álmaimra
veled vagy nélküled
képtelen vagyok

III.

a Rhoden falának tövében
a semmi kis tető alatt
kezünkben az ősz
utolsó cseppjei
folyékony arany
összetartozást vásárolni
egy életre elég gondoltad
párolgó gőzeim bódulatában
akkor mondtam először
az esőben ázva olyan nőre
aki nem szülne gyermeket
aki rábízza magát árva
árva a szerelemben
a szeretni akarásban

hiába kopogtak a köveken a szavak
neked csak ennyi volt:
az öröm lucsogása talpaid alatt
hogy könnyezni is láttál