csókok
bókok
álmok
vágyak
virtuális éjek várnak
süllyedő dallam
éledő szavak
nagyon régen volt
amikor láttalak
kicsiny világunk
nagy távolságai
halkuló sírás
elhaló hangjai
osonó léptek
óvatos zaja
csendes lemondás
este visz haza
sárba olvadt könny
és felszáradt izzadtság
túl közel a végtelen
és túl nagy a távolság
pontok közé keverednek
érzelmek morzsái
lelkünkön vöröslenek
a lemondás rozsdái
bámul a vágy
semmibe markol a kéz
távoli szempár
még emléket idéz
szobákba zárt világunk
digitális létezés
székhez szegezett tettek
pedig valódi a késztetés
álmok
vágyak
halál
születés
virtuális ébredés
2 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszik, igazán érzékletesen írsz! Legjobban a 6. versszak tetszik!
Üdv, Kini
Szép napokat kívánok!
Szervusz The Kinslayer!
A valóság és a képzelet szinte megkülönböztethetetlen, amíg csak gondolunk rájuk…
Köszönöm!
Üdvözlettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu