Oly vonzónak látlak, hogy józanul nem hiszed el,
de közénk állt hétszáz, húsevő tüskebokor,
a fagyos purgatórium, s a tüzes pokol!
A mennyország kapuja miért oly elszigetelt?
Most tettre kész vagyok, ma kivégzem a kérdést,
ha kell, gyalog és mezítláb indulok el hozzád,
hogy csókkal pecsételjem meg föltámadó orcád!
De vélem jő a kétség: elég lesz az érzés?
10 hozzászólás
Kedves Tamás!
Rövid versedben nagyon sokat elmondtál. Szép gondolataid – erős akarattal párosulva remélem, és kívánom, hogy eléred a célodat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Jerrynostro!
Fiatal korom ellenére sokat látott embör vagyok, ismerem ezt az érzést is, régről. És a tapasztalat azt mutatja: egy oldalú szeretet és vágy még nem elég.
Azért sok sikert!:
Tamás
Jól, szépen fejezed ki kétségeidet, kedves Tamás. Egy kapcsolatban bizony sokszor benne van a kételkedés, tépelődés is. Hiszen a legnehezebb kérdések egyike a szerelemhez kötődik :-Szeret, vagy nem? Esetleg: -Én szeretem, vagy nem?
Kedves Tamás!
"ha kell, gyalog és mezítláb indulok el hozzád,"
Kevés valamira való ember kezdte ez az életét bársony cipőben, Jól van megismertük, mert olyan családban született, amelyiknek már neve volt, Legtöbb nagy, híres ember azonban maga szerezte meg a nevét, és nem a családtol örökölte. Itt jut eszembe egy itteni mondás:
"Ha már egyszer egy neved van, akkor nem számit hogy, hogy hivnak."
Nem a név, hanem a kitartás a hitünkben a fontos, és ha az első kudarcnál nem adjuk fel, hanem tovább megyünk. Ahogy megismertelek, te menni is fogsz.
Lassan megtetszenek a rövid verseid is.
üdv Tóni
Kedves Kata!
Nagyon kedves vagy és köszönöm szépen a jókívánságokat.
Általános értelemben ez a vers minden férfiről vagy nőről szólhat, aki ilyen szenvedélyesen vágyakozik a kiválasztottja után, nem kifejezetten csak magamra gondoltam.
Szeretettel:
Tamás
Kedves Tamás!
Természetesen minden kétoldalú, de az érzések sem mindig elégségesek.
Vannak más tényezők is.
Az emberek általában szeretik túlbonyolítani a dolgokat, ahelyett, hogy szeretnének.
Majd ezt is megtapasztalod, de szerintem már tudod.
Üdv.:Tamás
Kedves Irén!
Néha azt kívánom, bárcsak tudnánk ösztönösen, öntudatlanul szeretni valakit, egyáltalán nem gondolva a jövőre, vagy más zavaró kételyekre, hanem teljesen átadnánk magunkat a vágyaknak, persze itt nem a vad szexualitásra gondolok, hanem a tiszta, őszinte érzésekre.
Mert a legtöbb embernek csak erre van szüksége!
A kétség és a tépelődés természetes velejárói egy kapcsolatnak, én is tapasztaltam, de mindig többet ártottak, mint használtak.
Köszönöm kedves soraid és az értékelést.
Üdv.:Tamás
Kedves Tóni!
Milyen igazad van, az embernek egy neve van:a jelleme.
Ami a lélekben van, az ezerszer fontosabb mindennél, bár ezt az anyagi világ soha nem fogja megérteni és elfogadni.
De ez az ő bajuk!
Örülök, hogy a rövidebb verseim is megtetszettek, de igazából semmi különbség nincsen.
Nem váltottam stílust, egész egyszerűen így jöttek, de a mondanivaló ugyanaz maradt.
Köszönöm a véleményed.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Még nem olvastam tőled szerelmes verset.A szerelem érzés tökéletesen átjön. Szép.
Üdv: Ági
Szia Ági!
Pedig ez csak "zavaros vonzalom" volt, a szerelem leghalványabb szikrája nélkül. Vágyakozás egy elképzelt személyiség után. Ezt a korszakot végleg lezártam, efféle írások már nem várhatóak tőlem. Örülök, hogy ezt is elolvastad.
Üdv.:Tamás