rajta ül szerelmed mint apró morzsa
úgy mint egy falatnyi fény
két szemem bogara már nem kotorász
bennük buggyanó sós eső – színe száz
mint a tékozló remény
kezem egy ringó fa kiszáradt ága
nem mozdul csak lebeg – elég volt mára
de azért mégis élek
szavaim gömbölydeddé kopott álmok
vízbe dobálom – csak egy kicsit játszok
s csobbanással zenélek
8 hozzászólás
Húúú…! Ez nagyon jól sikerült vers lett! Nagyon jók a hasonlataid, és nagyon jó, ahogy az utolsó két szó visszakanyarodik a címhez, és ezáltal megmagyarázza azt. Fogadd gratulációmat!
Sanyi
Kedves hanga!
E gyönyörü pár sorban, van egy reménytelen összetört sziv, amely még az álmait is a vizbe dobja. Pearl Sydenstricker Buck egyik idézetében, szív összetörését vette témának:
"Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat – legyenek azok bármilyen álmok."
Én igazat adok neki, mert néha még az is jó, ha az ember ébren álmodik. Ez leginkább akkor van, amikor megrezzenünk, ha valaki szól hozzánk. Nagyon tettszik a versed, örömmel olvastam.
üdv Toni
szia Hanga!
Zenéltél!!
Mégpedig a lélek húrjain…
…aki hallja, adja, élje át!
nagy-nagy öleléssel
leslie
Szomorúságot tükröző versed tolsó soraidban mintha mégis magad szeretnéd kicsit feldobni azzal, hogy álmaidat vízbe dobálva – a csobbanással zenélsz. Szép gondolatokat írtál, s nagyon jó, hogy él Benned a remény!
Viszont az IG KÖZÉP nem sikerült. Próbálkozz vele újra, én így szoktam: Az első sor bal oldaltól a végéig ki kell jelölni, s úgy kell igazítani!
Szeretettel: Kata
Sanyi, Toni, Kata, köszönöm megtisztelő figyelmeteket!
leslie, neked külön ölelés, nagy adaggal!
Hanga
Megint egy nagyon szép verset osztottál meg velünk.
Szeretettel: Rozália
Zenélésed a szívemig ért.
Ismét csodásat alkottál.
Örömmel olvastalak.
Rozália, zsike, örülök nektek!
Hanga