Szitál a hódara,
zenél a csörgőfa,
kopasz,száraz ágán
rajta van ezernyi
papírvékony,barna,
rezgő,zörgő lámpa.
Daraszemek kip-kop
peregnek a csörgőn,
hallgatom a földön,
millió zizegés,
rezzenés a télben,
szélcsendes légtérben…
Fülbemászó téli
muzsika, lám! zenél:
Fagyott hó ROPOGÓ,
SZITÁLÓ darahó,
csörgőfa ZIZEGŐ,
így szól a FAGYCSENGŐ!
6 hozzászólás
Nagyon érzékletesen tárod elénk a zenélő télutót, jól átjön a versedben a megidézett hangulat!!!
Rozália
….üdv kedves rozália:)…kutyasétáltatás közben volt ez a kis hangulat…valóban szitált a hódara..és olyan csend volt,hogy kiválóan lehetett hallani az apró kopogásait,szitálását…:):)örülök neked:)…üdv…doratea
Kedves Doratea!
Kellemes volt, e téli hangulatban ébredni most, amikor már a tavaszt várom!
Szeretettel: Falevél.
….:):)szia ismét:)…hát én is örülök már,hogy a hátammögött tudhatom a zizegő telet!:)….jöhet a zümmögő tavasz?(,,,köszi soraidat:)…legyen jó hétvégéd:)…doratea
Milyen szép a szó. nem kell kimondani. mégis képeket láttat, hangokat hallat.
Így éreztem én is,mikor séta közben hallgattam a fák ágain cseppé nehezült köd surranó pergését.
….:) lírai válaszod nagyon jólesett:):)…szépen fejezted ki:)…köszi:)…