Zeng a szerelem illatos éneke
Hangja szívről, szívre száll
Mi együtt dalolunk egy dalt
A lelkünk mégis oly sívár
Én a szerelem dalosa vagyok
A harmatos szemedröl álmodok
Szívembol ezerszer száll a sóhaj
Ha simogató csókjadira gondolok
Mondjad álmomban is miért vágyom
Szívednek virágos,illatos gyöngyére
Ajkaid édesen simogató csendjére
Amely álomként suhan át az életemen.
Szeretlek nagyon !
Szeretlek éjjel, szeretlek nappal
Szeretlek hajnalban, ha húll a harmat
Szeretem ha szomorú a szemed,
Szeretem ha bársonyos a mosolyod
Szeretlek ha ajakam egy csókkal érinted
Szeretelek ha kéred, szeretlek, ha nem akarod
Akkor is szeretlek ha életem csenddé varázsolod
Szeretlek a viharban, a kialvó fényben
A virág nyílásában, minden szenvedésben
Szeretlek ha hazudok, ha titkon csalni véllek
Szeretlek akkor is, ha szívedből kihal az ének.