Mocsárzöld tenger a szemed,
s ha belenézek,hosszabb időn át , elveszek!
Elveszek háborgó tekintetedben,mely egyre vonz
és vonz, míg meg nem dermedek…
Én tudom hogy e szempártól szabadulni nem lehet !
Mocsárzöld tenger a szemed,
s ha belenézek,hosszabb időn át , elveszek!
Elveszek háborgó tekintetedben,mely egyre vonz
és vonz, míg meg nem dermedek…
Én tudom hogy e szempártól szabadulni nem lehet !
4 hozzászólás
No-no kislány! Csak bele ne ess abba a mocsár(zöld szempá)-ba! Kedves a rövid versed, folytathatnád.
Szeretettel: Kata
Kedves Florence Guerrier!
Rövid, de nagyon csodás versike!
Üdvi!
Kedves Florence!
Nem csalódtam benned, színvonalában ez a versed is megállja a helyét.
Azért sajnálom, hogy ennyire rövid, kíváncsi lettem volna a folytatásra, közel áll hozzám ez a téma.
De nem baj, majd egy másik művedben talán több betekintést engedsz.
Szép lett!
Tamás
Szia!
Tetszik, ahogyan írsz! Szerintem nem rövid… egy pillantás az egész!
Szeretettel: Falevél