Zöld a levél, zöld az ág,
Az ágon zöld hernyó rág.
Rágódik a zöldben, zölden,
Zizeg, zörög, zabál szörnyen.
A zöld ágon, zöld madár,
Zöld szemével lesben áll.
Te zöldfülű, jaj neked,
Elzöldellt az életed!
Ily zöldséget el nem hiszek,
Minden zöldet fellegelek,
Ha mások bele is zöldülnek,
Akkor is tovább zöldellek!
…A zöld hernyó, fenn a fán,
Zöld levelet nem fal már.
Elvitte a zöld halál,
Bekapta a zöld madár.
4 hozzászólás
Szia alberth! 🙂
Feldobtad a hangulatom, zöldre váltott. 🙂 Látom, már '76-ban is megvolt a humorérzéked. Maradj ilyen (is)!
Köszönöm a jókedvet, a nevettetést. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Valóban egy régi versem ez, kedves Kankalin. Milyen jó, ha az ember ledátumozza az írásait! Általában ráírom a keletkezési helyet is, de hát nem vagyok egy Petőfi, aki gyakran úton volt… 99 %-át verseimnek Debrecenben írtam. Kíváncsi vagyok most már hogy vajon másabb verseim sikerednének -e más tájakon? Majd megpróbálok úton is írni. 🙂
Szeretettel: alberth
Kedves alberth!
Nekem annyira békés hangulata van, tudom, a zöld teszi.
Köszönöm szépen!
Kedves Eferesz!
A zöld valóban manapság a környezetvédelem színe is. Hát ez a vers valójában a természetről szól, a benne lévő élőlényekről. A madár szemszögéből nézve valóban megnyugtató a vers, no meg a gazdák is nyugodtabban alszanak, ha kevesebb a kártevő.
Üdvözlettel: alberth