Kardom hegye vasbetont tapogat.
Nyári álmában ásít a szék.
Tekintetem tűzrudat hasogat.
Báli párnámban kábít a gép.
Visszajáró jel- és dallamfoszlányok.
Denevérek szárnyán érkező menedék.
A bizonyítékot mikor hozzátok?
Talál-e szállást egy vétkező feleség?
Tintába mártott, fenséges akarat,
Nagy akadályba ütköznek vágyaim.
Tisztább tavakban foghatnék halakat,
De zsákutcába üldöznek társaim.
Ti ősi hangokat hordozó kagylók,
Enyhítsetek zord üvöltésemen!
Nemesebb célokról vezetnék naplót,
Nyissatok egy rést könyörgésemen!
Kottába vésett puritán vallomás,
Ne vessz el a mélybe zárt korallok között!
Hunyorgó szemmel szenvedő alkotás,
Ne hagyd el a vándort, ki érted küszködött!
Csalárd dicsfénytől szorongó csillárok.
A zsákutcák alján elhaló fény.
Hazatérnek-e a bolyongó rímpárok?
Engesztelést nyer egy elhagyott férj?
12 hozzászólás
Szia Jerrynostro!
Ugye mondtam, hogy gyakorlat tesi a mestert! 😀
A ritmus és a tartalom – annak ellenére, hogy az utóbbi elvont – nagyon jó!
(A második kő ahhoz az mauzóleumhoz. 😀 Megépül, ha te nem is hiszel benne, akkor is! 😀 Én valószínűleg elébb kerülök "túlra", intézek majd neked egyet s mást odafönn! :D)
W: FT
Szia Tamás!
Mindig jókedvre hangolnak a hozzászólásaid, örömmel tölt el, hogy rendszeres olvasóm vagy, és mivel tudom, hogy őszinte vagy, sokat adok a véleményedre.
A tartalom nem véletlenül elvont, szándékosan használtam ilyen képeket.
"Meguntam" a régebbi stílusom és most új hangot keresek.
A mauzóleumról annyit, hogy egyelőre a földi vágyak, a szép lányok, a finom bor, az érdekes irodalmi művek jobban vonzanak, mint a túlvilági dicsőség.
Egyikőnk se tudhatja, mikor kerül "túlra", ezért élvezzük ki és együk nagy kanállal az életet, persze azért néha egy kis bölcsesség sem árt.
Te különben jobban megérdemled a dicsőséged, mert fiatalkorod ellenére is elkötelezett író vagy.
Köszönöm kedves és biztató szavaid.
Üdv.:Tamás
Szia Jerrynostro!
Stílust váltani egyáltalán nem könnyű (bár ha a régit "meguntad", az talán segíthet egy kicsit). Amúgy mit is jelent az a "meguntam"? Mert a szó csak úgy magában egyértelmű, de idézőjelben már jóval tágabb jelentést hordoz(hat).
Ez a stílus érdekes lenne, de neked szerintem nem testhez álló. Egy-egy versedet el tudnám képzelni így, de az összeset nem. Mint ahogy mondtad, sok versedet olvastam, és ez szerintem 360°-os fordulat azokhoz képest. Nem annyira lennél ezzel önmagad. Bár lehet, hogy tévedek, és akkor te leszel tényleg a XXI. század nagy költője.
Minden jót és sok sikert:
Faddi Tamás
Merészek, és szokatlanok a képek.
De talán zaklatott lelkiállapotodat ez tükrözi a legjobban.
Tetszett.
üdv:Zsanett
Kedves Zsanett!
Nem vagyok zaklatott, egyszerűen csak kísérleteztem a merészebb képekkel.
Az olvasóra bízom, hogyan értelmezi őket.
Köszönöm szépen a látogatásod, és örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Tudod, pont úgy akarok stílust váltani, hogy minden amit írok, különböző legyen az előzőtől.
A "megunni" szó azt hordozza, hogy néha úgy érzem, ismétlem magam, és van kritikusom, aki szerint túl egyformák a műveim.
Na pontosan ezt szeretném elkerülni!
Persze az illúzió, hogy valaki kifordulhat magából, de kísérletezni kell, mert az életben nincsenek jól bevált sémák.
Ezzel lehet, hogy olvasókat vesztek, de nem szabad megrekedni egy szinten, fejlődni kell.
Ezt te is nagyon jól tudod, és a biztosan te is erre törekedsz a saját írásaidban.
Legalábbis én ezt érzem.
Üdv.:tamás
Kedves Tamás!
Bátran próbálkozzál, hiszen gyakorlat teszi a mestert. Ami alapból benned van az marad, egy picit másabb stílus bedig belefér:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Nekem a legfontosabb cél, mint eddig is, az marad, hogy értéket, tartalmas mondanivalót adhassak át az olvasónak.
Mert a szó szoros értelmében már nem lehet eredetit alkotni, olyan formákkal és témákkal kísérletezni, amelyeket még senki nem próbált ki, de mindig van lehetőség néhány sorral örömet szerezni a másiknak.
Erre törekszem én is.
Köszönöm a kommentet.
Üdv.:Tamás
Nagyon-nagyon jó!!!…Dallamos, mindent átölelő alkotás!
Gratulálok!
Lyza
Kedves Tamás!
Szomorú hangulatú, de nagyon dallamos, lágy "könyörgés". Minden éppen a helyén van, talán csak a kicsi szíved?…vagy tévedek?
Szeretettel gratulálok csodaszép versedhez: pipacs
Kedves pirospipacs!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad.
Az értelmezést pedig rád bízom.
Lehet, hogy a lírai én nem azonos velem, szeretek más nézőpontjából is írni.
Hálás vagyok a kedves szavakért.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Köszönöm neked is, Lyza!
Üdv.:Tamás