Emlékszem, mennyi mosolyt csaltál mélyszántású, műszakokban érlelt arcára anyádnak, s hányszor bújtál csalódásait, bánatait zokogó-italba fojtó karjaiba. Elhaltak bennük a félelmeid, fájdalmaid által táplált gyöngy-források, míg mosollyá szelídültek földnek hajló, halovány vonásaid. Sokszor álltál a házgyári vasbetont gondosan megmutató, márványosra kopott fenyőlécet támasztva kérdőn: Mi lesz a vacsora?
Válasz se kellett, egy biccentésből tudtad: zsíros kenyér. Mondhatták volna legalább, hogy libazsíros, kacsazsíros, de nem mondták. Fehéres, kemény tömb volt ez opálos papírban, és disznó. A szaga is az. Tán még a méreteit is tudnád milliméterre. Ebben pirult a hagyma a hétvégi paprikás krumplihoz, mint ahogy ebben sült a cakkosra vágott, mégis fájdalmasan púposodó parizer szelet is a sárgaborsó főzelékhez.
– O –
Majd’ húsz évig éreztem ezt a szagot. Ma is felfordul a gyomrom, pedig már meg bírom enni újra.
Újabb húsz év kellett.
Talán az én kezemről is lesz mit írni egyszer, ahogy reszketegen emelem bánatba sikoltó szemem táskái alatt a megváltó felejtést.
10 hozzászólás
Zsír ez a prózaversed, kedves Mákvirág! Az első pár sor számomra enyhén túlíródott, kicsit direktbe sok benne a jelzős szószerkezet, de ez az én bajom, nem pedig a tied.
Üdvözlettel: Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm, hogy szántál időt erre az etűdre! 🙂
Az általad jelzett "túlírás" egy halmozási eszköz, mely a kérdésig tart, addig a feszültségkeltés a célja, hasonlóan ahhoz, ahogy a zsírszaggal való lassú telítődés is feszengést vált ki az emberben. (Örülök, hogy jól működött! 🙂 )
A kérdés a felütése ennek, onnantól feloldásként hat az olvasóra az egyszerűbb nyelvezet.
Nem túl sűrűn használt költői eszköz, de ide nagyon illett.
Minden jót!
Mákvirág
Mondtam én mást? Hiszen, jeleztem, hogy az én bajom a túlírásod, nem pedig a tiéd! 😛
Köszi az okfejtésed.
Szívesen! 🙂
Kedves Mákvirág!
Néhányszor elolvastam.
Minden elismerésem!
Annyira hiteles!
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Nagyon örülök, hogy tetszett! 🙂
Köszönöm a nálam töltött értékes idődet!
Gyere máskor is, várlak szeretettel! 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Mai népesség jóléte, ami ismétlődik. Sajnos, ráillik a mai valóságra is, persze, nem a szerencsés, könnyen meggazdagodott szűkebb népességre gondolok.
Amikor nagy fiam egyetemre járt, otthon a középiskolás lányommal nekünk is nagyon sokszor ilyen vacsoránk volt. Egy alkalommal a szomszédból búcsúztam azzal, hogy sietek haza, mert vacsorázni kell. Mit főzöl vacsorára? – kérdezte. – Zsíros kenyeret hagymával – mire kacagásban tört ki, ugyanis teljes családban élt, ő és a férje jól keresett, míg én három gyerekemet egyedül neveltem.
Aztán volt néha egy-egy jobb négyéves ciklus, de megint csak visszajutottunk oda, hogy időnként ürülni kell sokaknak, ha már megélt idők étlapjain szereplő ebéd és vacsorára is jut.
Reménykedjünk, talán eljön az idő, hogy nem kell ismét húsz évet várni, amikor majd finom falatokat is l
Szeretettel olvastam prózaversedet. Reménykedjünk abban, amikor mindenkinek jobb falatok is jutnak majd vacsorára,
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Jó sok dolog eszedbe jutott az életképemről! 🙂
Legyen úgy, ahogy a végét zártad! Mindenkinek jusson elegendő, megfelelő élelmiszer!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Számomra ezen írásod zsír, sőt még ennél is több, mert elröpített önfeledt, boldog gyermekkoromba.
Üdvözletem!
Kedves Szabolcs!
Az ennél is többnek örülök a legjobban! 🙂
Köszönöm szépen!
Minden jót!
Mákvirág