Dúl a nyár, s megannyi tört aranyra már
az őszbe csordogál, hiszen forogna.
Még maradni kéne itt. Egy zsolozsma
úgy sorolja végzetem, miként az ár…
és titok vagyok, akár a csillagok,
míg a vérbe varrom áldott álmaid,
tudom, az élet úgy felel, hogy hasít,
de vágy vajúdik, ezért ma itt vagyok;
a csönd csak andalít, vakon követlek,
és elér a félsz, a vér valómra hull;
imám csak az, hogy maradhassak Benned,
hogy halld az énekem, hogy dalom rabul
csak úgy ejtsen, amint a szél a tengert;
s a könnyed érezd szavamra, szótlanul.
24 hozzászólás
Elsőre nagyon ütős… jönnöm kell még.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ütni volt kedvem, és végre szonettel. Nem adtam a fióknak, bár rajtam is jókorát csattant, de jólesett. 🙂
Várom jöttödet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szóval ez is nagyon ott van..
Nekem mindenképp!
Ahh, vérbe varrom el.., imádom, na.. 🙂
Gratulálok, nagyon tetszik!
Szia C.! 🙂
Vérembe varrom, méghozzá láthatatlan tűvel. 🙂
Mit is varrhatnék oda, ha nem éppen ezt? 🙂
Örülök, hogy tetszett Neked. Nagyon köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Átéreztem!
Szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Szerintem nem könnyű ezt átérezni, úgyhogy köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szóval nagyon megfogott a szonetted, Kankalin, ízlelgetem, és újabb, meg újabb színeit fedezem fel. Ugyanakkor, végig nagyon te vagy, a te stílusjegyeid, a tört gondolatok, az érzelmi-logikai kapcsolatok ösztönösnek ható megfutásai, visszafogásai, a megfogalmazott vágyak kicsit talán félő-bizonytalan megfogalmazásai, a le nem vethető keserűség megjelenései… sorolhatnám tovább… A vér szimbóluma (mint már mondtam) új eleme a képalkotásodnak, nekem még szoknom kell, új tónus a költészetedben, szélesebb értelmezhetőséget ad nekem.
Nagyon szép a ers szerkezet, fegyelmezett a ritmus, a rímpárok is fognak rendesen, a zárás elcsendesítése pedig megint olyannyira Kankalinos, hogy minden szonetted hangulatát ideidézi. Örömmel olvastalak, érett, szép szonett, nagyon tetszett.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tudod, már a megjelenés után pár perccel, hajnalok hajnalán elkezdtem kívülről szemlélni, találtam is benne formailag elég sok hibát. 🙂
Aug. 13-án végre késztetést éreztem a szonett-írásra, ezért elsiettem dolgokat (amúgy kankalinosan, mint ama elefánt a porcelánboltban). A tartalom javára dőlt a mérleg. Valóban nagyon én vagyok, mert a lelkem többezerrel benne, a töréseket pedig bevállalom, a lélekért. 🙂
Jaj, csak egyszer tudnám már végre úgy kiadni magaból, ahogy valójában bennem van!
A vér fontos. Nem csak az, ami belőlem csöppen, hanem úgy általában…
Nagyon kankalinos voltam, de hát mi más lehetnék? Csak próbálok úszni az árral. 🙂
Csak próbáltam fegyelmezett lenni, de nem mindig sikerült. Eztán is így lesz. 🙂
Köszönök mindent. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű…és azt hiszem ennyi kedves Kankalin:)
Mit irjak ide ?
Szerintem ez az egy szó elég !
szeretettel: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igen, maradni kéne itt… 🙂
Többször előfordult már, hogy a bennem kavargó érzéseket fogalmaztad meg, nem is akár hogyan.
Most is ez történt, ezért köszönet!
Gyömbér
Szia Gyömbér! 🙂
Meggyőztél, maradni kell! 🙂
Tudod, az érzések kíméletlenül kavarognak, néha nehéz tudomást venni, beszélni róluk, de attól még vannak. Ha belül maradnak, képesek fuldoklásig is szorítani, amikor elviselni már szinte képtelenség. Na, ilyenkor tör ki belőlem betűk formájában. 🙂 Tulajdonképpen elméletileg fizikai síkon is megnyilvánulhatna, de a bizonytalanság süppedő talaján járni nehéz, hát botladozom.
Örülök, hogy találtál párhuzamot, én is szoktam Nálad. 🙂
Én köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid, jólesett!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tényleg fontos a vér, hiszen az élet van benne… Különleges kötőszövet, amely az életet hordozza. A szonetted nekem imádságnak látszik, egy szépséges imának, ami szólhat az Úrhoz, esetleg máshoz, de leginkább azt szeretném, ha Hozzá szólna…
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Istenfélőként röstellem bevallani, hogy ez a vers nem az Úrhoz szól, hanem valaki máshoz. Ez itt egy új, titokzatos dimenzió, amiben a "vér" valóban fontos szerepet kap, már csak azért is, mert egy ideje végre érzem ereim lüktetését, és hogy valamiféle mélypiros folyadék is csordogál bennük. 🙂 Esetleg életet hordoz ez, de néha bármennyire az ellenkezője látszik, mégiscsak szeretek élni. A cím talán megtévesztő, de muszáj felvállalnom így, a tartalommal együtt.
Nagyon köszönöm, hogy itt jártál, talán nem rökönyödtél meg előző gondolataimon annyira, hogy elüldözzelek. 🙂
Örülök, hogy megosztottad velem gondolataid a lényeges kötőszövettel és az imádsággal kapcsolatban.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Tökéletes ritmus, tökéletes rímek, beleköthetetlen szerkezet, hihetetlen mélység.
Bármit meg tudsz Te írni, legyen szó akármilyen formáról, Te már mindenre képes vagy. A szonettjeidnél érezni, hogy teljességgel belevarázsolódsz, a sorokba olvadsz, a saját szívdobbanásaiddal teszed ilyen tökéletessé őket. Úgy érzem, a szonett a Te igazi otthonod – ahonnan persze jó kirándulni olykor.
Szia Szkít! 🙂
Zavarba hoztál. Olyan magasságokról írtál itt, amelyek még nem igazán mutatkoztak meg szonettjeimben, pedig szerettem volna, hogy így legyen. Vagy a tartalom volt kurta, vagy a megvalósítás maga. Abban viszont igazat adok, hogy belevarázsolódtam az egészbe, számomra labirintus, amiből nincs olyan fonal, ami kivezethetne, mert nem hagyom. Amikor gimis tanáraim által köszönőviszonyba kerültem velük, csak zsibbadtam kicsit, de még nem éreztem, hogy valaha megpróbálok létrehozni egyet is. Ehhez sokkal több kellett. Találkozni az igazi szonett-mélységgel, amit Te szívdobbanásnak nevezel. A sajátom egészen biztosan benne van mindegyikben. 🙂
Szeretném, hogy igazi otthonom legyen, és ha valóban azzá válik, már érvényét veszti a "kirándulás". 🙂
Nagyon sok mindent átgondoltam (újra) véleményed kapcsán.
Köszönöm, hogy jó nagyot lendítettél rajtam megint. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Azt hiszem, az imát nem véletlenül "találták" ki, különösképpen nem a meghatározott órákhoz kapcsolódó rendszeres imádságot. Talán valamennyiünknek van "divinum officium"-ja, amiért még a mozdulat is megáll a levegőben.
… és a csodák, az értékek, amikért az ember tenni nem tud, de fohászkodni annál inkább képes, hol elérhetőek, hol csupán tudtunkra adják olyannyira, hogy belevesszünk. Időnként nehéz szembesülni saját magunkkal, főként, ha felszínre tör belőlünk mégis, amit már számtalanszor eltemettünk.
Tagadhatatlanul szép megszemélyesítések, hasonlatok festenek a szonettedben mindent
élővé, átélhetővé, utánozhatatlanul egyedivé.
Az alkotásodban végigvitt érzés keményen megrázott, egyúttal arra késztetett, hogy még inkább elrejtsem a sajátjaimat.
Szeretettel:
Val'
Szia Val! 🙂
Az imák fontosak. Tetszik a "divinum officium" párhuzam. 🙂 Az ember tevékenysége valóban véges, mint ahogy a fohászai is. Erről nehéz tudomást venni, és aki csökönyös, az el is veszett. Na, ez vagyok én. 🙂 Viszont kedvelem a tükröket, mert szembeállítanak önmagammal, ez talán javít a dolgokon. Néha torzak, de próbálok így is tisztán látni. Ez nem könnyű, de saját magam nem csapom be, hiszen az nagyon fájna, saját magam ellensége pedig nem vagyok. 🙂
Örülök, hogy a szonettben találtál szépségeket, életet és utánozhatatlanságot.
Azt hiszem, ez a vers engem rázott meg legjobban, de nem bánom. 🙂
A sajátjaid el ne rejtsd!!! Nincs miért! 🙂
Köszönöm, hogy mélyedtél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Olyan érzést keltenek a soraid, mint mikor a megrekedt múlt rákúszik a mára, és minden percet átszínez kicsit. Hol színeket követel, hol vágyat csihol a megfoghatatlan iránt, de ijedt kiáltásba is kerget, hallható-e még a szó. Jó volt olvasni…még ötödször is, meg hatodszor is…
Üdvözöllek Májusfa
Szia májusfa! 🙂
Nagyon tetszik a fejtegetésed, megnéztem a tartalmat a szemszögedből. Azért jó a véleményeket olvasni, mert mindig találok olyan gondolatokat, amelyek valóban benne vannak egy-egy versemben, bár tudat alatt kerültek a sorokba, vagy gyakran azok közé.
Örülök, hogy tetszett, azt pedig külön köszönöm, hogy elidőztél itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Lám, lám a szonettek királynője megint maradandót alkotott.
Míg olvastam, úrnőm az idő megállt,
és egyszerre éreztem életet, halált.
Nem fájt mégsem, bár szorítva ölelt,
hisz érezte lelkem: itt, most csodára lelt.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Az első mondatodért megdorgállak, a verses gondolataidért pedig dicsérlek. 🙂
Tudod, írtam valamit, ami kiszakadt belőlem. Aztán olvastam a versem alatt egy olyan versikét, ami mosolyt fakasztott belőlem. 🙂
Nagyon köszönöm ezt. 🙂
Örülök, hogy figyelemmel kíséred nem csak a verseim, hanem a lelkem is.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hűha, Kankalinka!
Ahogy nézegettem, Millalinál keresgettem, mert már régen nem hallottam róla, hová kalandoztam? Ide Tehozzád.
Ahogy olvastam gyönyörű, korabeli szonettedet, ismét elámultam, mert a vers gyönyörűú és nagyszerű
s örülök, ha legalább most, rátaláltam.
Szeretettel gratulálok, és gyógyulj ki minél hamarabb, hogy ismét velünk legyél!
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Örülök, hogy megtaláltad ezt a verset, mert pl. ez az egyik olyan "szonettem", ami nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Persze jó érzés, hogy az enyém, nem is adnám semmiért cserébe, csak világosan megmutatkozik, hogy a szonettre jellemző összes kritérium javításra szorul itt. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin