Vitorlás szél szaggat, és tép,
jégmadár szárny feszítve szép.
Egy sirály köröz, ügyes vadász,
Tenger-moraj, zúg éjféli nász.
Tritonkürt szól, fest lágy zenét.
A mélyben lenn, minden mesés.
Sellőifjak, épp átvedlenek,
kéz nő, és láb, majd táncolni kezd.
Sok tündelány aranyhaján
méz-holdsugár csillanva jár.
A szerelem lett mostan az úr
Csend-bálterem, tűz fénnyel kigyúl.
Körbeölel bársonyos víz.
Csillagcsokor nászágyon dísz.
Lángcsóvát húz Tejút ködén
Táltos-húzta Göncölszekér.
Hang-árban zsong az Óceán.
Csikóhalak gyöngyhintaján
szélsebesen vágtatnak el.
Két szerelmes egymásra lelt.
3 hozzászólás
Kedves Barna!
Talán egy órája olvastam, , és el vagyok bűvölve versed mese-szerűségén. Ragyogó!
Szeretettel gratulálok: Ica
De szép 🙂
Olyan mintha egy elvarázsolt kastélyban járnék 🙂
Köszönöm az élményt 🙂
Békés, boldog új esztendőt kívánok sok szeretettel: Zsu
Kedves Barna!
Csatlakozva a hölgyekhez – ez varázslatos és mesés. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂