Ábrándozva nézem, mily szép e vidék,
csöndben hallgatom, mit suttog, mit mesél.
Messze szállnak a rózsás szirompihék,
derűsen fújják a reményt szerte- szét.
Fülelek, hallom a gyönyörű zenét,
fülemüle dalát, kedves füttyögést,
aprócska tücsök ciripelő neszét,
békésen sustorgó darázszümmögést.
Csak társalgok felhőtlenül a fénnyel,
pillanatom borzolja a szelíd szél.
Pillanatra borús gondolat fércel
lelkembe, mely aztán lassan elalél.
Langyos eső mosdatja fakó arcom,
velem együtt fürdik a szép kikelet.
Vágyom, hogy teljesen belém áradjon
a finom napsugár, ki nagyon szeret.
4 hozzászólás
Ez is szép, kedves Zsuzsa. A természet, a napfény, néha semmi más nem kell.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm szépen a gratulációt! 🙂 Zsuzsa
Te is nagyon szereted a természetet. Ez több verseddel bizonyítod. Szeretettel gratulálok és üdvözöllek.b 😊
Kedves barnaby! Köszönöm szépen a gratulációt és kedves szavaid! 🙂 Zsuzsa