Zuhanás

Pontosan úgy kezdődött,
mint akármi más, a létezés akármelyik
pillanatában.
Kezdetben volt a pillantás,
a csók, az érzés, majd kibontakozott
a húst elégető gyönyör.
Testek kavargó tánca át
az éjszaka sötétkék szobáin,
az őrület sikolyai
a csillagok felé.
Vérörvényben forgó szemek,
jeges tőrökkel átdöfött
szívű idő.
Görcsbe rándult izmok,
beszorult levegő,
zuhanás, át a tömény felhőrétegeken.
Megkövült, egymásra tapadt szájak,
összefonódott végtagok,
egymásba meredő íriszek.
Fekete beton.
Rajta két kicsavarodott,
fel többé nem ismerhető
test, egymást átölelve.