zuhanó vers

spontán a verset
csak had jöjjön a szó
folyjon
ömöljön a betű
mint az áradó
végtelen folyam
ami csak hömpölyög
és a végzete felé rohan
elér a szakadékhoz
öntudatlan zuhan
és zuhan
hallom a robajt
egyre morajlik bennem
a szakadékhoz mégis közelebb kell mennem
érezni akarom a vízpermetet az arcomon
a hűs-hideg párát
a feldübörgő hiába-figyelmeztetést
és az esést
a zuhanó cseppeket
köztük önmagamat is
csak le
csak egyre alább
egyre mélyebbre
zuhanni
egyre közelebb a lent
érzem
most érem el a Végtelent
ebben a zuhanásban
most
igen!
most rátaláltam
csak néhány másodperc talán
egyetlen végtelen talány
mi tartott fönt
és mi húz lefelé
mi az a varázslat
ami létrehozott
és elpusztít
amikor élni kezdenék
de végtére mindegy is
mi a kezdet és mi a vég
a most fontos csak
a Zuhanás öröme
már nem tart vissza
"lehetek" és "szabadok" börtöne
nem számít semmilyen erkölcsi szabály
erre a röpke létre a szabadság vár
szédítő öröm
pusztító extázis…

ez már a becsapódás?
ez már a vég?
vagy csak a következő fázis…?