Pereg függőlegesen,
Végigsiklik testemen,
Mantrát ír merőlegesen.
Tenyeremben fogant az,
Mint átlátszó csillaghalmaz,
Cseppenként folytak a szavak
.
.
.
A sorsom én vagyok.
A cseppjeim magam vagyok.
Merülve esek
Emberekbe.
Emlékekbe.