A gyertyák is örökké égnek,
mint sírokon a rojtos rózsák.
Temető karjaiban későidők,
ott felejtett néma örök órák.
Falevelek hullnak az égből,
hidegen süt az álmos nap,
szürke tenyerek reszketnek,
fehér esőben néma hangban,
zűrzavarosőszi pillanatban.
7 hozzászólás
Szia Alkonyi!
"fehér esőben néma hangban,
zűrzavarosőszi pillanatban"
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Köszönöm,hogy olvastad ezt a hangulatot.
Szép estét kívánok.
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi! "Zűrzavarosőszi pillanat" Tetszik. Sokszor érzem én is. Belülről jön. Tükrözi félelmeinket, kétségeinket! De na feledjük: a gyertyák örökké égnek, s fényük reménységet ad! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Bödön!
Bizony ….kétségek/félelmek…zavaros pillanatok.
Olyan jó mikor nyugalmat talál a lélek, még ha pár órára is…
Milyen jól írod 😊
A pozitív gondolatok a legnagyobb hidegben is kellenek…..
Örülök,hogy "jöttél" ,s hoztál egy kis fényt 😊😇
Szeretettel: Alkonyi
Nem elemzem az Ön verseit.
De tudom a címet olvasván, valamilyen különleges élményben lesz részem.
És nem csalódom!
tisztelettel: túlparti
amúgy lépek, jó egészséget!
tisztelettel Önnek!
Tisztelt túlparti!
Örvendek,ha élményként tekintett alkotásomra.
Tegyen fel minél több verset, prózát.
Tisztelettel & szeretettel: Alkonyi