Dermedt ágon, faggyal játszom,
jeges télben sosem fázom.
Vagyok büszke, hideg fenség,
széllel szálló elevenség.
Kelő hajnal bíbor pírja
szépségemet gazdagítja.
Csipkeruhám fehér álom,
nincs szebb nálam a világon.
Nap sugara, ellenségem…
Hová lett a tündöklésem?
Jégkoronám nem találom,
Érzem, közel a halálom.
17 hozzászólás
Kedves Judit!
A szépség mulandó, a versed maradandó! Egyébként innen bentről nézve szép a Tél ruhája.Tudok gyönyörködni benne:-)
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Marietta!
De csak bentről nézve!
Kedves, szép vers, örömmel olvastam!
aLéb
Kedves, szép vers, a Szeretném, ha szeretnének jut eszembe…
Kedves Irénke!
Lehet, hogy hasonlít a ritmusa…
Köszönöm, Judit
Nagyon tetszett! Egyszerű, játékos, minden szó…találat.
Köszönöm Szusi!
Szeretettel üdvözöllek, Judit
Kedves Aléb!
Köszönöm, hogy olvastad!
A nagyon szép rímek, a hibátlan 2×4-es szótagszámú soraid lenyűgöztek.
Érdekes, hogy a hosszú szótagok sokasága, milyen kimért előkelőséget közvetítenek.
Gratulálok szép munkádhoz. a
Köszönöm Antonius!
Szia! Az első versszak utolsó szavából nem hiányzik egy "E" betű?
Nagyon könnyed, dallamos. Kifejezetten tetszik!
((Zoli
Kedves Zoli!
Észrevettem, ki fogom javítani.
Köszönöm, Judit
Szia Judit! 🙂
Jól áll neked ez a szerény tündöklés, olvasáskor melenget, nem is csoda, hogy a zúzmara olvadozik.
Szépen dalol a vers, tetszik a ritmusa is. A mondanivaló lenyűgöző, csendesen mély.
Szeretek ide bejönni! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig szeretettel várlak!
Köszönöm, Judit
Szép, ritmusos vers e hideg télben!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm Zsolt!
Nagyon tetszik, igazán jók a rímek! 🙂 Az utolsó két sor a kedvencem. 🙂
Bestia