én gömb vagyok te légy
homorulatom – tintaként
hagyj nyomot a papíron
legyél templom és mise
a gyónás maga: isten
benned ne kelljen hinni se
csak levegőként létezz
élvezd hogy beszívlak
de maradj színtelennek
szagtalannak
torz tükrömnek akarlak
hogy mutass olyannak
milyennek lennem kéne
egy fényre színre képre
hasonlítsak benned
nagyszerűvé kell tenned
szebbé nemesebbé mit
ember vágyni merészelt
viselj mint egy ékszert
büszkén szótlanul
tanulj – tudj betéve mindig
egyszeregyem a sírig
vagy azon is túl kísérjen
kérlek ne hagyj elégnem
hülye kis máglyákon
én erdőtűzre vágyom
szobrommá szenesedve
hirdesd csendem
– csendem ha van – némán
mozdulatlan
(2004)
3 hozzászólás
Verseidben szeretem a bújkáló transzcendens filozófiát,sorokba szedve a dualista világ, a kinai jáng és jin, az ősi hun filozófiában a KI és CSI, amit mára már nem is érzékelünk, csupán egybe KICSI-nek ejtünk.Az isten a végtelen dinamizmussal kiáramló teremtő időközeg, mindenhol jelen van, ezért bármi lehet, egyedül csend és mozdulatlanság nem, hiszen többszörös fénysebességgel áram-LIK és te-LIK.Üdv.haver.
Csodálom a rímeidet. Tökéletesek!
Nagy gratuláció versedért! Többször is elolvastam, elgondolkodtam…, nagyon nagyon jó:)