Amíg a józan ész csak áll,
remeg, gyerekseregre vár,
s a gyávaság reményt öl el,
a változás nem is jön el.
Virág helyett a gaz kihajt,
ki lesz, ki azt kitépi majd,
ki fáradozva fát nevel,
tanítva érte égni mer?
Ki metszi kajla ágait,
hideg telén, ha szél süvít,
takarja, védi, óvja majd,
repesve nézi, mint kihajt?
Gyümölcsein, ha ráharapsz,
aligha vásik el fogad,
s fakad belőle új remény
e kert mogorva szegletén.
De hát a józan ész csak áll,
mögötte nem marad tanár,
kinek, habár szelíd szava,
de bátrakat tanítana.
9 hozzászólás
Kedves Imre! Szomorú és igaz szavak. santiago
Köszönöm, hogy olvastad, kedves santiago.
Kedevs Imre!
Ez nagyon ütös!
“s a gyávaság reményt öl el,
a változás nem is jön el.”
de lehetne az egészet idézni!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm, kedves sailor.
Tetszenek a verseid, nem csak szépek, hanem mondanak is valamit…üdv Tóni…
Örülök, hogy olvasod őket, kedves Tóni.
Én elolvasok minden versedet, csak nem tudok mindig jelentkezni…üdv Tóni…
Kedves Imre, nekem visszaköszöntek a gondolatsorokból Ady és József Attila szavai és egy-egy versének mozzanatai. Akár politikai indíttatású vers is lehetne, persze virágnyelven. Szókimondó, sürgető és bíztató, egyben valahol visszahúzódó. Érdekes gondolatok. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Mindkettő imádott költőm.
Csupán aggódás a jövő nemzedékért.
Köszönöm soraidat.
Barátsággal, Imre