Csendes kis városban nagy templom áll
A tér közepén, karcsú magas tornyával
Kiemelkedve sok épület közül
Hívogatón hatalmas kapujával.
*
Egy szomorú leány arrafelé ballag
Bánatos arcával magába roskadva;
Hosszú szőke haját a szél lobogtatja.
Csak megy, nem nézve se jobbra, se balra.
*
Kapun belépve csendes félhomályban
Oltár mellett pislákol az örökmécses,
Falon szentképek, szoborarcok között
A lány tétován lépkedve halad a szentélybe…
*
A mécses sercegése hallszik, csend van
A templomban, de őt nem zavarja.
Két padsor között csak lassan haladva
Nem néz sem előre, sem oldalra.
*
Arca szomorú, valami tán’ bántja?
Reszketve, lehajtott fővel oltár elé lépve
Kezét arca elé téve, szemét eltakarja,
Majd letérdel, két kezét imára kulcsolja.
*
Nagy az ő bánata, nyugalomra vágyik
Reménykedve néz fel az oltárra:
Látja felfeszített Krisztus szenvedését.
Elmélyült imában lelke megnyugszik.
Nézi töviskoronáját, könnyező szemét,
Vérző sebeit, átérzi nagy fájdalmait,
Most saját gondjai lassan elcsitulnak
Saját bánatánál nagyobbak is vannak.
*
Csendesül szenvedése, elsimul orcája…
Reménység csillan fel két szemében.
Fájdalmai múlnak, hinni kezd, belátja
Hogy Isten segíti, jobbra fordul sorsa.
*
Reménykedve lépked kifelé a térre
A nap ragyog rá, megnyugodott végre.
Bánata sincs, minden más, mint eddig
Vele van az Isten, bízik jövőjében.
7 hozzászólás
Szia!
Szerintem a rímeken még lehet egy kicsit finomítani (bár lehet hogy csak én vagyok ennyire rím párti, akkor elnézést kérek, mert persze nem csak rímes versek léteznek.).
Szépen van leírva, pontosan el lehet képzelni térben, időben. És megadja a hangulatát az a lassú lépkedés és elmélkedés.
sanna: Igazad van és köszönöm, hogy leírod a véleményedet. Magam is a rímes verseket kedvelem, azok az igazán igaziak…
De én a versírásban még kezdő vagyok, nem mindig úgy sikerül, ahogyan szeretném, s ezzel is úgy vagyok, mint valaha a sportköri foglalkozásokon: Nem voltam mindenben kellően ügyes, csak szorgalmas. Addig gyakoroltam, amig jól ment. Aztán mikor sikerült felmásznom a rúd tetejére, örömmel néztem szerteszét onnan fentről…
Itt is szeretnék több sikert elérni.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdvözöllek, Kati
Kösz, hogy meglátogattál. Tudom, nem vagyok igazi versíró, csak szárnyaimat próbálgatom.
Kedves Kata
Versed olvasva, szívesen betérnék én is a templomba egy kis megnyugvásért. olyan szépen írod le, hogy ott a nyugalom majd megtalál. Már majd nem hinni kezdtem, de csak majd nem. Bocsásd meg de én azért maradok hitetlen.
A versed azért nagyon gyönyörű lett.
Ölellek Liza
Kedves Liza!
Mint láthattad, ezt a verset még 2005-ben írtam, akkor alig volt még néhány (most már legalább 200 van, igaz, a felét, a korábbiaknak már átdolgoztam), de az eredetit mindig meghagyom. Ez elég jól sikerült vers, nem is nagyon igazítottam rajta. Másoknak is tetszett. Én igazán istenzívő voltam mindig, és az nekem nagy segítséget jelentett, az elég zaklatott idők alatt, és bajaimban. Nagyon sokat jelent a lelkinyugalom miatt is. Sajnos, most a rozoga lábam miatt már csak a rádióban hallgatom a róm.kat. miséket- de mást is. És érzem a hiányát, mert valóban megnyugvást jelent, amikor az ember lelke zaklatott.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Rábukkantam erre a régi versedre, s olyan jólesett olvasni.
Ha az ember magába száll, próbál megkapaszkodni a hitben, hirtelen eltörpülnek saját gondjai, mert rájön, vannak az övénél nagyobb bajok is.
Szép a versed, s olyan megnyugtató volt olvasni. Köszönöm.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Én pedig megköszönöm, hogy újra olvashatom kedves megjegyzéseidet. Hiányoztatok nekem az elmúlt hónapban. Örülök, hogy ismét találkoztunk.
Szeretettel: Kata