Tiszai csönd
Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.
Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!
Juhász Gyula: 1883 -1937
Theiss-Stille
Netz spinnt der Abend, die braune Spinne,
kein Schiff ist auf der Theiss in Fahrrinne.
In der Ferne spielt jemand Akkordeon,
leise antwortet ihm die Grille Leon.
Der Mond geht bereits am Himmelweg auf:
Die Theiss-Schiffe sehen ganz silbern aus.
Die himmlischen Höfe zünden Feuer an,
sie lauschten das Akkordeonspiel spontan.
Ich bin am Ufer seelenlos allein
Theiss Schiffe, stille Gefährten, o nein!
Keine Nachrichten hat uns nicht gelockt,
heute haben wir daheim angedockt!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
3 hozzászólás
Ez az a típusú vers, amit az ilyen egyszerű, amatőr olvasók is – mint én – megértenek, mert közérthetőek és megérintik a szívet.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, és is mindig Móra Ferenc, egyik idézetével írtam a verseimet: “Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek.” …üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Nagyon szeretem a kedves, érthető, tiszta, szép sorokat, melyeken nem kell tűnődni, hogy mit is akar a költő kifejezni. Nyilván azért, mert én is a nép gyermeke vagyok. Az elvont, az abszurd, a rendellenes, a halványlilagőzös dolgokat nem tudom sem értelmezni, sem szeretni.
Szeretettel: Rita 🙂