Égi mesének nyögés a vége,
torz sóhajként, ahogyan földbe ér.
Küzdeni hívatott s hibáitól
egyre dicső újrakezdést remél.
Ördögi tánc ez, angyali fényben,
ebben az ember csak meghalni tud.
Lét szövetében elveszve mindig,
kétségbeesetten örökké fut.
Álljál le, nyugi. Lélegezz mélyen,
nem vagy te gép, bár csúcs, modern e kor.
És ha mesét szőnél, hát ne feledd:
a gebe élő szenet abrakol.
Révül a táltos. Zsendülő kalász.
Lelkem! Te a sarló élére vársz.
| Miről szól? Mindennek értéke és hatalma. Van. Ez sor, tiszta. Kérdés? Köszönöm. Világos akkor. |
7 hozzászólás
“Álljál le, nyugi. Lélegezz mélyen,
nem vagy te gép, bár csúcs, modern e kor.”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
“Révül a táltos. Zsendülő kalász.
Lelkem! Te a sarló élére vársz.”
Nagyon szép hasonlat!
Megért benned az ´érdemes!
Most sikerre vársz,hogy a sarló lekaszálja
az érett kalászokat,eléréseidet!
Ez is csoda jó:
“És ha mesét szőnél, hát ne feledd:
a gebe élő szenet abrakol.”
Ihletek kellenek!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Ismét köszönöm.
Barátsággal: Szabolcs
Kedves Szabolcs, lehet, hogy igazad van…
Kedves Imre!
Lehet…
Üdvözletem!
Szuperül megírtad az emberi lét értelmetlen értelmét – remek vers! lldikó