Vonulnak már a vadlibák
az ősz elől,
gúnár elöl
repül, eget hasít – írják
a V betűt.
A szél lehűt –
álmaimat összehajtom.
Nyár elfárad
bennem szárad,
hervadását hátra hagyom.
Mennyire más
a változás!
Lábam alatt avar zörög,
továbblépek,
s messze nézek.
Hát az élet mégsem örök?
Felkent szelek
neheztelek!
4 hozzászólás
Kedves Éva!
Ez a versed csodás. Nem olyan, amit tőled megszokhattunk, mert itt egészen más formát használsz. Abból, hogy a madarak elköltöznek, igen mélyreható kérdést teszel fel, ami szerintem sok embert foglalkoztat.
Jó lenne, ha többször itt lennél. 🙂
Szívből gratulálok: Klári
Kedves Klári!
Olyan jó érzés, hogy érzékeled a hátteret, a szavak mögötti gondolatokat:)
Köszönöm szépen a véleményed 🙂
Igyekszem…
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Engem is lenyügöznek a vadlibák.
A költözést,az újat és egyben a bizonytalanságot
is sugalják,ha elindulnak az ismeretlenbe!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Igen, mindez benne van…
Köszönöm a figyelmed 🙂
Szeretettel: Éva