Egy késő nyári estén
A kis kertbe este ki-ki üldögélek
ott simogat engem a friss nyári szellő,
a magasba most, én oda fel-fel nézek
hazafelé úszik egy kis bárányfelhő.
Ott szeretnék lenni már oly réges-régen
ott a vén fűzfáktól hűvös Tisza partján,
szebben ragyognak ott a csillagok az égen
a gyönyörű Tiszán, egy csillagos éjszakán.
De horgonyt a mélyről, nem tudom felhúzni
a láncot se tudom, sehogy sem elvágni,
nem tudom a múltat erővel szétzúzni
unokámtól sem tudok ma még elválni.
Nem lettem nagyapa, nem lehettem máig
Nagyapa,- ezt nekem még nem mondta senki,
de reményem él az utolsó óráig
és mire kimondja, sírba fognak tenni.
2014. Julius 31.
Mucsi Antal-Tóni: 1942
Ein Spätsommer Abend
Am Abend sitze ich oft im Garten vor der Pforte
zärtlich von einer frischen Sommerbrise streichelnd,
dort in die Höhe, dort richte ich auch meine Worte
eine Schäfchenwolke ist dort nach heimwärts fliegend.
Schon vor lange Zeit wünsche wäre ich auch dort
von den alten Trauerweiden beschatteten Ufern des Theiss,
schöner glitzern die Sterne an Himmel in unserem Dorf
der Theiss ist wunderschön, in einer sternhellen Nacht.
Den Anker aus der Tiefe kann ich nicht mehr rauf hieven,
auch die Kette kann ich nicht mehr in Stücke zerbrechen,
und die Vergangenheit will nicht mit Gewalt umbiegen
von der Enkelin kann mich heute noch nicht trennen.
Kein Großvater zu sein, das ist eine offene Wunde
Großvater zu mir, hat bis jetzt noch niemand gesagt,
aber die Hoffnung behalte ich bis zu letzte Stunde,
und wenn sie mich so nennt, bin ich längst im Sarg.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
5 hozzászólás
Kedves Tóni!
Megértem mély bánatod. El nem tudom képzelni, miért lehet oly
kőszívű az unokád.
Dédapai szeretettel üdvözöl Attila
Kedves Attila, őszintén megmondva, nem is az unokámat vetem meg, hanem azt aki a viágra hozta, vagy még azokat sem, mert azok orvosok voltak. úgy vették ki a gyereket belőle, mert ő nem akarta a fájdalmakat elviselni, egy privát szanatóriumban volt. Nem mondhatom, hogy az anyja, mert egy ilyen ember nem anya. Márciusban mult tizenhat éves, és remélem egyszer érdekelni fogja őt is ki volt az apja, és a nagyszülei. Ez az amit remélek, és remélem, hogy meg is érem, nem halok meg előbb…üdv Tóni…
A vers kilenc évvel ezelőtt íródott, talán azóta már megtört a “jég”, bár az is lehet, hogy nem Tóniról szólnak a sorok, hiszen sokan írnak egyes szám első személyben a nélkül, hogy az ügyben érintettek lennének. Ezt csak Tóni tudja.
Szeretettel: Rita 🙂
Nem Rita, ez valóban én rólam szól. Az unokámmal kapcsolatban vagy egy 10 -15 verset is írtam, sokat két nyelven is, de sokat csak magyarul. Remélve azt, ha a németül írtakat elolvassa, akkor kedvet kap a magyarnyelv megtanulására is, de sajnos ez még ma csak a kézeletem szleménye…üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon sajnálom. Természetesen ilyenkor több kérdés is felmerül az emberben, például a gyerekkel való kapcsolat, mert az unoka gyakran “átveszi” a viselkedést a gyerektől, vagyis a szüleitől. Nem merek többet írni, se kérdezni, mert a magánbeszélgetést nem folytathatjuk a művek alatt, de ha írsz privátban, szívesen válaszolok.
Szeretettel: Rita 🙂