Csak áramlok és fecsegek
a széles folyó felé,
jöhetnek ott az emberek,
én nem lankadok belé.
Hullámaim között kering,
egy hulló virágszirom,
emitt egy pisztráng kacsint,
amott egy szürke forog.
Futok füves gyepek között,
mogyoróbokrok alatt,
és nefelejcsek mögött,
mik a szívnek nyílanak.
Fecskék között ficánkolok,
és nézem a röptüket,
visszatükrözöm a Napot
a hullámhegyeimen.
Morajlok csillagok alatt,
bozótos cserjéken át,
mosom murvás partomat
zsázsáim között tovább.
Majd áramolva indulok
a széles folyóm felé,
jöhetnek ott az emberek,
én nem lankadok belé.
Alfred Tennyson – THE BROOK
I chatter, chatter, as I flow
To join the brimming river;
For men may come and men may go,
But I go on forever.
I wind about, and in and out,
With here a blossom sailing,
And here and there a lusty trout,
And here and there a grayling.
I steal by lawns and grassy plots,
I slide by hazel covers;
I move the sweet forget-me-nots
That grow for happy lovers.
I slip, I slide, I gloom, I glance,
Among my skimming swallows;
I make the netted sunbeams dance
Against my sandy shallows.
I murmur under moon and stars
In brambly wildernesses;
I linger by my shingly bars;
I loiter round my cresses.
And out again I curve and flow
To join the brimming river;
For men may come and men may go,
But I go on forever.