Ember-magam keresése
Volt hogy másiknak láttam a másikat,
s megtartottam magamnak magam.
Majd lassan dermesztő kietlenség lett
körülöttem a mindenség —
és én dideregve eszelős félelemmel
kerestem a másikat,
dideregve kerestem
bent a jó meleg testvér-nyáj közepében,
mert elvesztettem magam…
Majd magamra sejtettem a nyájban,
rögben, búzában, féregben.
— Most bennem érzem a mindenséget
s a mindenségben mindörökre
elvesztem én!
elveszett a félelem, a kin,
mert vagyok:
örökké való Semmi,
mindig élő Minden.
Somogyi Pál: 1894 -1980
Auf der Suche nach dem menschlichen selbst
Manchmal sah ich den anderen als andern,
und ich habe es für mich behalten.
Dann wurde es langsam das eiskalte Ödnis
alles rund um mich der Allheit
und ich zitterte von der hirnverbrannten Angst
ich suchte den anderen
fest zitternd hab’ ich gesucht
inmitten der guten, warmen Bruderherde,
und weil ich mich auch selbst verlor …
Habe ich mich in der Herde gedeutet,
im Schollen, Weizen und Würmer.
Jetzt spüre ich die grosse Allheit in mir
und für immer in das Universum,
verloren hab’!
Ich verlor der Angst der Qual,
weil ich bin:
das ewige nichts, und das,
ewig lebendes Alles.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“dideregve eszelős félelemmel
kerestem a másikat,
dideregve kerestem
bent a jó meleg testvér-nyáj közepében,
mert elvesztettem magam?”
Remek gondolatok, egyedül semmik vagyunk, szükségünk van társakra, közösségre, egymásra.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen ő Somogyi Pál 1949-ig Steiner Kaposváron született és ott is halt meg 1980-ban mint költő, és író…üdv Tóni…