Élő táj
Bori Imrének
Apám arcáról ismerek a tájra.
Szavának súlyáról, ha otthon járok.
A vesződésről, melynek sosincs vége.
A leterített, agyonhajszolt tájra.
Ez az örökségem. Minden évszakával.
Nézzetek rám: szemem alján hordom.
Arcomban arcát s arcában a tájat.
Pap József: 1926 – 2005 Óbecse
Lebendige Landschaft
Vom Vaters Gesicht erkenne die Landschaft.
Vom Gewicht des Wortes, wenn daheim bin.
Vom Strapaze, der keines Ende hat.
Vom abgestürzte, abgehetzte Landschaft.
Dies ist mein Erbe Zu jeder Jahreszeit.
Schaut mich an: Man sieht unter meinen Augen.
Sein Gesicht in meinem ‘d in seinem, die Landschaft.
Für Imre Bori
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“Apám arcáról ismerek a tájra.
Szavának súlyáról, ha otthon járok.”
Bizony nehéz sors jutott az elődeinknek.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, Pap József (Óbecse, 1926. március 18. ? Újvidék, 2005. szeptember 20.) költő, műfordító, szerkesztő, orvos. Csak az elemi elvégzésig volt Óbecsén, utánna szabadkán majx Ujvkdéken dolgozott mint börsebész…üdv Tóni…