Joachim Ringelnatz: [Die Nacht erstarb. Und der Tag erwachte. -] / Joachim Ringelnatz: [Elhalt az éj. A Nap pedig följött. -]

Die Nacht erstarb. Und der Tag erwachte. –
Draußen unter dem Sternenhimmel
Stand ein Droschkenpferd, ein Schimmel,
Und lachte.
Der Tag entwich und die Nacht begann.
Auf steiniger Ebene ruhte das Pferd.
Es hatte die Beine gen Himmel gekehrt
Und sann.
Und wieder durchzuckten die Sterne den Himmel. – –
Das rechte Auge des Pferdes tränte. – –
Der Mann auf dem Kutschersitze gähnte
Und trank einen Kümmel.

Elhalt az éj. A Nap pedig följött. –
Csillagos az ég, de már veres.
Fiáker-ló állt ott, deres,
Röhögött.
A Nap is eltűnt, jött az éjjel.
Kikövezett placcon nyugodott a ló.
Égnek állt a patája, merengni jó,
Kéjjel.
És csillagok szántották újra az eget. – –
Fél szemére könnyezett a deres. – –
A bakon ülő ásított egyet
És ivott egy felest.

(fordította: Tauber Ferenc)