William Allingham – Óhaj

Csingling! Bár kankalin lehetnék,
tavasszal nyíló sárga kankalin!
Görbe ágak fölöttem,
a méh szeretne engem,
és a páfrány, a zöld talány
a szilfámra feltekint!

Mégsem! Bárcsak egy szilfa lennék,
terjedelmes szilfa zöld levéllel!
A szelek perdítenék,
Nap, s Hold ékesítenék
madár dalát lebegve át
a szárnyain!

Ó, nem! Bárcsak vörösbegy lennék,
egy vörösbegy, ki szállhat bárhová,
erdőn, mezőn, kerten át,
és ne kérd bocsánatát,
amint a tél hideg jegén
borzolja szárnyait.

Nos mondd! Hová repüljek,
hol aludjak, erdőben vagy szirten?
A nap vége, ha eljő,
megtér a tekergő,
mert az anya édes csókja
fiának lágyan int!

William Allingham – WISHING

RING-TING! I wish I were a Primrose,
A bright yellow Primrose blowing in the Spring!
The stooping boughs above me,
The wandering bee to love me,
The fern and moss to creep across,
And the Elm-tree for our king!

Nay–stay! I wish I were an Elm-tree,
A great lofty Elm-tree, with green leaves gay!
The winds would set them dancing,
The sun and moonshine glancing,
The Birds would house among the boughs,
And sweetly sing!

O–no! I wish I were a Robin,
A Robin or a little Wren, everywhere to go;
Through forest, field, or garden,
And ask no leave or pardon,
Till Winter comes with icy thumbs
To ruffle up our wing.

Well–tell! Where should I fly to,
Where go to sleep in the dark wood or dell?
Before a day was over,
Home comes the rover,
For Mother’s kiss,–sweeter this
Than any other thing!