"Porból vétetünk, és porrá leszünk"
Egyszer majd mind, mind semmivé leszünk
Ellopva minden gyönyörbánatot
Mit nekünk egykor Isten átadott
Hordozzuk, csakhogy lelkünkben legyen
Üdvözítőleg, bármilyen helyen
Fénykupolában kristályszín-világ
Messze maradnak gonosz hárpiák
Lélekcsendünket angyalok óvják
Fuvola szólal, hírünk dalolják
Megszűnik minden, ami földi volt
Hiszen a halál, miket elrabolt
Letakart urna, benne enyészet
Itt hagyjuk nektek, mind az egészet
Anyagi létünk, immár hamu lett
Nem őriz, nem véd, mint az amulett
Betakar végleg fekete fátyol
Magára marad, az, aki gyászol
2 hozzászólás
Kedves Éva!
Az elmúlás megrendítő, ugyanakkor "Fénykupola"-szerűen felemelő sajátos ábrázolását olvastam nagyszerű versedből.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Véleményed köszönöm:)
Éva