Babits Mihály: Új esztendő / Neujahr

Új esztendő

Idegeimen apokaliptikus
zene tombol, bábeli gyermekágy
a világ, véres lében remeg és
csikorog – ó jaj! ki a kínokban
ki a kínokban vajudó? Én vagyok,
te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki
e kínok apokalipszisában, e
véres ágy vonaglásában, rángunk és
futkosunk, patkánymódra, óriás
talpak alatt, jaj! véres és vértelen
kaszák villódzanak a tetemszagú
légben, és torkon lehel a ragály
csontpalotákból idegen zene szól
viharok paradicsoma kibomlik.

Mit szólsz ég és föld? Mit rántasz, iszonyú
új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és
zordan karikáz sötét telében – de egyszer
ébrednie kell, és akkor mit mond majd
változatlan szép tavaszával, mit mond
feldúlt erdeivel, mit mond eleven
erőivel, mit mond rettenetes
ugarain kisarjadó vadvirágok
ezer beszédes szemeivel – Ember,
te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett
játékodból a réten ocsudva – hogy fogsz
a vadvirágok szemeibe nézni?

1918

Babits Mihály: 1883 – 1941

Neujahr

Auf meinen Nerven eine apokalyptische
Musik tobt, ein babylonisches Kinderbett
ist die Welt, zittert in blutigem Saft und
Quietscht – oh mein Gott! Wer in Todesangst,
wer qualvoll in Wehen liegt? Ich bin es, du,
bist es, wir sind es, alle sind eins geworden
in der Apokalypse dieser Qualen,
in diesem blutigen Bett zerren wir uns
und wir rennen rattenartig unter,
riesigen Pfoten. O weh! Blutig und,
blutlose Sensen blitzen in der von Leichen
riechenden Luft, mir Seuche an die Kehle,
‘d aus Knochenpalästen ertönt fremde Musik.

Was sagt ihr Himmel ‘d Erde? Warum reisst ihr uns,
in horrende neue Jahr, Himmel? Die Erde schweigt und,
‘d kreisst grimmig in den dunklen Winter – doch einmal
muss er auch aufwachen und was wird er dann sagen
mit unveränderten schönen Frühling, was sagt er,
was sagt er, mit seinen verärgerten Wäldern, mit seinen
lebendigen Kräften, was sagt er zu den schrecklich
spriessenden Wildblumen auf brachliegender Land
mit ihren tausend sprechenden Augen – Mensch,
du bist verrückt, verdammt schlechter Kartenspieler
mit deinem verlorenen Spiel, wie willst du denen
Wildblumen noch in die Augen schauen?

1918

Fordította: Mucsi Antal-Tóni