Nem szólhatsz!

Ha kitépnek belőled mindent
mi jó volt, az emlék megragad,
vérző fájdalom, sötét űr marad.
Az időt vissza nem kapod,
eltűnik minden, lelked is, ha hagyod !
Ugye fáj a seb? – Szorít? – Éget?
Úgy érzed, nem szeret senki sem téged.
Kiszáradt száddal ha szólni tudnál,
bénult a nyelved, megnémultál.
Szavakat nem gyúr élettelen lelked,
megalázott egyetlen szerelmed
Nincs keresett szó mivel elmond,
szemébe nézve őszintén kimond.
Hittél neki, igaznak hitt vágyakban,
becsapott, hazudva ölelt ágyadban.
Már elment, régen messze jár,
elkéstél! – szíved kárpótlásra vár