Mozdul a függöny ablakán,
Kedves szomszédomé;
Kíváncsi biztos a leány,
Hogy otthon vagyok-é?
A féltékenységem helyén,
Mi napszám kín nekem,
Szívem mélyén egy szép remény
Kell mindég, hogy legyen.
De jaj, e szép gyermek, mi kár,
Nem így érez belül,
És látom, szellő, esti jár
Csak függönye körül.
_______________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)
- március 23.
_______________________
SELBSTBETRUG
Der Vorhang schwebet hin und her
Bei meiner Nachbarin.
Gewiß, sie lauschet überquer,
Ob ich zu Hause bin.
Und ob der eifersücht’ge Groll,
Den ich am Tag gehegt,
Sich, wie er nun auf immer soll,
Im tiefen Herzen regt.
Doch leider hat das schöne Kind
Dergleichen nicht gefühlt.
Ich seh’, es ist der Abendwind,
Der mit dem Vorhang spielt.
__________________________
3 hozzászólás
Kedves Dávid!
Már több fordításban is olvastam és ez tűnik a legkevésbé féltékenynek, inkább reménynek, majd ráébredésnek arra, hogy az csalóka volt. Ezt a gondolatom támasztja alá az alábbi sor:
“A féltékenységem helyén,”
Addig, amíg kezelhető, valamennyire érhető a féltékenység, hiszen az ember annak örül, ha viszont szeretik és mellette nincs más a szeretett lény oldalán.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, itt szerető kvázi- “féltékenységről” van szó.
A férfiú remélte a lány iránta való érdeklődését,
de tévedett: a szellő mozgatta csak a függönyt.
A féltékenységnek fokozatai vannak, ez itt az
első fokozat, inkább csak irigység? sértődés?
Haragvás szóba se jön, legfeljebb neheztelés…
Szeretettel: Dávid 🙂
🙂