Mikes Lajos: Éjjel / In der Nacht.

Éjjel.

Egy gyertyaszálnak fénye mellett,
Agg zárda zordon rejtekén,
Az éjt meglopva, múlt időknek
Árnyképeit nem rettegém.
Átálmodozva — félig ébren —
Az első, ábrándos szerelmet;
Oh, mennyi boldog perczet éltem
Egy gyertyaszálnak fénye mellett.

Egy gyertyaszálnak fénye mellett
Fejem kezemre hajtva ültem,
Évezredeknek bánatába
És örömébe elmerülten.
Fénylő szemekkel, szivdobogva
Lapozgatám a történelmet;
S hinni tanultam jobb napokba’
Egy gyertyaszálnak fénye mellett.

Egy gyertyaszálnak fénye mellett,
Költők, hozzátok vándoroltam;
S az életnek porát lerázva,
Tisztulva égtem lángotokban.
Világotok derült egében
Lelkem megáradt búja dal lett.
Milyen gazdag valék szegényen
Egy gyertyaszálnak fénye mellett

Mikes Lajos: 1872 -1930

In der Nacht.

Beim Licht einer einzigen Kerze
im düsteren Versteck des Klosters,
die Nacht die vergangene Zeit stahl,
hab’ keine Angst von kontrovers.
Tagträumte ich durchgehend halb wach –
die erste verträumte Verscherzte;
die glücklichen Momente hellwach,
beim Licht einer einzigen Kerze.

Beim Licht einer einzigen Kerze,
sass da, Kopf auf die Hände gebeugt
zum Leidwesen von Jahrtausenden,
und von meinen Freuden ein beäugt.
Leuchtende Augen, klopfendes Herz
ich blätterte durch die Geschichte;
ich habe gelernt, dass Leben mit Schmerz,
bei Licht einer einzigen Kerze.

Beim Licht einen, einziger Kerze,
Dichter, mit euch bin ich zusammen;
den Staub des Lebens will abschütteln,
bis rein brenne in deinen Flammen.
Am klaren Himmel in ihrer Welt
die Seele überströmte von Scherze,
und so reich gewesen, ohne Geld,
beim Licht einen, einziger Kerze.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni