Naponta tizenhárom maszk, tizenhárom
különböző színben:
a forradalmár vörös maszkja,
a megváltó fehér maskarája,
a szerető karmazsin álcája,
a munkás fekete arcrejtője,
a szülő zöld pofaszégyellője,
az író kék papírmasé arca,
a pusztító szürke hamu arcfedője,
a bandita sárga kendője,
a bankár aranyvonásai,
a teremtő mélybarna ábrázata,
a gyilkos fémes tekintete,
a tudós kifejezéstelen jégpofája,
az ember átlátszó ön-rejtelme…
Mindet felvette, letépte magáról, alatta
mindig más és már arc,
de magát egyik alatt sem
találta meg…
3 hozzászólás
Nem vagyok biztos benne, de talán kicsit önkeresés a vers. Érdekes a téma, azt hiszem jól oldottad meg. Gratulálok: A.
Szerintem van benne egy két erőltetettebb kifejezés, de jó a szinoníma-játék. Kíváncsi lennék, miért a 13-as számot választottad. Maga a téma meg…, hát igen, sokunkban felmerült már ez a gondolat. Üdv, Poppy
Egy sor van, amivel nem vagyok kibékülve:
“a pusztító szürke hamu arcfedője”
Nem üti meg a többi mércéjét, kevésbé elképzelhető.
Ahogy egyre tovább halad, egyre jobbak az arcok.
A téma tetszik.