Átdereng szívemen 15 év emléke Veletek
minden
pillanatnak megtestesítő
örökén,
még az ifjúságnak akkori élő ünnepén,
Te Napvilágnyi bársonyos csend.
Oly
gyönyörűségessé tud lenni még az elmúlás
is, mi szíveinkbe írta emlékül
kedvességét
a szónak, az értelem szavának, a Ti nevetek
szépséget árasztó, eleven érzéseiért!
Vagytok
nekünk látomásnyi csendek, vigaszán a rejlő
mindeneknek, mindenné lévén
élő tekintetű
ragyogásai a holnapnak, örökbe tűnve már
gyermeki alázatán az élet.
Azon szépségért,
melyben Érted dobognak fel a mindenek lobogó
lángjai hervadhatatlan hevén,
honán annak a
sok jónak, amelyért életül voltunk egymásnak
versek gyöngyfonataival még a kezdeten.
Mily
boldogok voltunk, hogy írhattunk, mert szerettünk
írni ifjúi valónk érzéseiért, bele
abba a szépséges szóba, szívből örülvén egymás
műveinek.
Emlékezetül, mint pl. az “Alázat” című műve
Kankalinnak,
melyben megállt akkor értünk az
idő, az életnek mélylő tetteiben
rejlő idő, hol
csendjeinkül, életül nyilallik a szó, az emlékezet
szava azóta is.
S emlékezem, Kankalin mennyit tanítgatott
engem, nem voltam egy könnyű eset sajnos,
hiszen nincs iskolám, se különösebb tehetségem.
De lenni kell gyönyörűibe hívott, édesült
álomnak,
e létezés felfoghatatlan tettei által
lenni szépségnek, örökébe zárva az emlékezetnek.
Szíveink vágyain feljő értünk a holnap, átderengve
ifjúi valónk ünnepén a mindent
átölelő szeretet,
melynek életén mint árnyalak játszik az idő porába
írt, kedves valóság,
értünk jőve fel a mindenkori virradat ragyogása.
Az a ragyogás, mely meghitt
percek szavain ír felderengve álomnyi
szép nevedért,
azon kedvességéül mutat utat, mely kedvesség oly
átható.
Emlékszem Kankalinra, Artúrra, Alébra, Finta
Katára, Szokolay Zoltánra, Szabolcsra, Hundidóra,
a névsor
teljessége nélkül, sailorra, Ötvös Németh Editre,
Akváriuszra, Don Pacora, Ormira, Pankára, Zsázsára,
Vesztergom Andreára, Andrásra…
Mennyi öröm, mennyi kedves
költészeti élet, mely élet a legnemesebb érzésről
tesz tanúságot, hogy igenis van
értelme írni, szeretni
a szavakat, megtalálva annak értelmét,
s annak
elhívását, a tekintet falai előtt lelni meg önmagunk
az időben.
Visszfényként a kelő nap sugarán, a hajnal
csillagainak csendjein
beragyogva
örökét minden messzeségnek,
örökbetűnve
a ma még elrejlő néhai éveken köszönetül.
Mert igen, csak köszönni tartozom, hálám
örömét bejelenteni!
Köszönni a 15 gyönyörű évet,
bár volt közöttük kimaradás, de lelkiekben soha!
Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most írok,
s nem másról, mint az eltelt 15 év Napvilágról.
/2024. április 25./
9 hozzászólás
“amelyért életül voltunk egymásnak
versek gyöngyfonataival még a kezdeten.”
Valóban szépek lehetettek azok az idők, amikor figyeltetek egymásra és ennyi név jut eszedbe, akiket érdemesnek tartottál megemlíteni.
Nagyon hálás ember vagy, ritka az ilyen, mint a fehér holló. Kankalin valóban megérdemel minden dicséretet és néhány embert én is fel tudnék sorolni, de közel se lenne olyan színes a kép, mint amiről Te írtál. Változnak az idők, változnak az emberek. Te viszont maradtál olyan, amelyen a kezdetekben voltál, hűséges és hálás.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Zoltán!
Lélegzetelállitóan szépséges ez a Napvilág Íróklubhoz címzett hálavers.
15 év emlékét csomagolod be,kötöd át kék masnival és nyújtod át a versed ajándékként minden alkotótagnak a Napvilágon akit ismersz/ismertél megemlitve azokat is akik már nem lehetnek közöttünk.
Ennél szebb és szivhez szólóbbat nem adhatnál társaidnak .
Fennkölt már a versnyitány is:
“Átdereng szívemen 15 év emléke Veletek
minden
pillanatnak megtestesítő
örökén,
még az ifjúságnak akkori élő ünnepén,
Te Napvilágnyi bársonyos csend.”
Leirod hogy az elmúlás akkor tud gyönyörű lenni ha “szíveinkbe írta emlékül/kedvességét/a szónak, az értelem szavának, a Ti nevetek/szépséget árasztó, eleven érzéseiért!”
Valóban leirhatatlan boldogság ennek a közösségnek a tagja lenni..nem csak egy platform hanem egy család ahol ismerjük , tiszteljük, szeretjük egymást. Régen, 15 esztendővel ezelőtt nagyobb volt a közösség, aktivabbak az alkotók és” életül voltunk egymásnak
versek gyöngyfonataival még a kezdeten.”-irod.
Felsorolod azokat a személyeket ezekből az időkből akikre név szerint emlékszel , a teljesség igénye nélkül: Kankalinra, Artúrra, Alébre, Finta Katára, Szokolay Zoltánra, Szabolcsra, Hundidóra,, Sailorra, Ötvös Németh Editre, Akváriuszra +, Don Pacora, Ormira, Pankára, Zsázsára, Vesztergomb Andreára, Andrásra.
Örültetek egymás műveinek, hatalmas erőt meritettetek egymásból igy épitve egymást,hozzászólásokkal gazdagitva a lelkeket és áldozva az irodalom oltárán.
“Mennyi öröm, mennyi kedves
költészeti élet, mely élet a legnemesebb érzésről
tesz tanúságot, hogy igenis van
értelme írni, szeretni
a szavakat, megtalálva annak értelmét,
s annak
elhívását, a tekintet falai előtt lelni meg önmagunk
az időben.”
Külön kiemeled Kankalin “Alázat ” cimű versét. Mesélte,hogy Te kezdeményezted a láncverset 2010-ben melyhez nagyon sokan csatlakoztak, többek között Ő is és a feleségednek Gabikának ajánlotta.
Imádom azt a versét: annyi de annyi energiát sugároz, szakrális értékkel bír.Már annyiszor elolvastam hogy szinte kivülről tudom, katarzist okoz.
A zárósorok meghatóak és szivensimogatóak.
“Mert igen, csak köszönni tartozom, hálám
örömét bejelenteni!
Köszönni a 15 gyönyörű évet,
bár volt közöttük kimaradás, de lelkiekben soha!
Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most írok,
s nem másról, mint az eltelt 15 év Napvilágról.”
Hálaversedet a legfinomabb lélekszálakból szőtted és köszönettel, melegséggel, szeretettel itattad át.Emlékmű ez és amig a Napvilág van dicsőn hirdetni fogja,hogy ez egy különleges közösség ahova jó tartozni ahol öröm irni, ahol ajándékot/útravalót kap a lélek.
Köszönöm szépen a verset és köszönöm azt a 15 év épitkezést mert Nektek, áldozatos létezéseteknek és mindennapos alkotásotoknak köszönhetően lett a Napvilág a mi irodalmi szentélyünk is.
Mély elismeréssel,hálával és körülölelő szeretettel gratulálok gyönyörű alkotásodhoz:
napfény
Sajnos már csak az árnya sem vagyok a réginek, im’ beteltek mind a napok, csak szeretnék a réginek lenni, de már nem tudok.
Köszönök mindent mit köszönni tartozom Önnek amit értem tetszik tenni, az árnyamat már csak magázni tudom.!
Szeretettel Zoli Gabi Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Ezzel kezdem:”Köszönni a 15 gyönyörű évet,
bár volt közöttük kimaradás, de lelkiekben soha!”
Mi is köszönjük Neked ezt a 15 évet!
Habár nem voltam jelen csak az utolsó 10 ben,nagyon sok szépet és érdemest kaptam Töled!
Élmény volt minden versedet olvasni és nagy segítséget,biztatást adtál
hozzászólásaiddal!
“Szíveink vágyain feljő értünk a holnap, átderengve/ifjúi valónk ünnepén a /mindent/átölelő szeretet,/melynek életén mint árnyalak játszik az idő porába írt, kedves valóság,”
Idéztem néhány gyönyörü sort!Olyan gazdag és anyira tartalommal telített
minden versed,hogy nem lehet csak átmenni rajtuk,idö kell megérteni,
kihalászni belölük azokat a csodás gondolatokat,érzéseket melyek egy egy
ihletes percben születtek!
Sokoldalú verseidnek témáját,mégis egy központi gondolat uralja.
Szinte mindegyikben megtalálni az intést,a jóra való buzdítást; becsomagolva költöi hasonlatokba,képekbe!
Intéseidet átszövöd megokolásokkal,hogy azért a sok jóért,szépért,amit
kaptunk az életben,hálásaknak kell lennünk és ezt azzal mutatjuk ki,
hogy megosztjuk másokkal,elismerés,megértés,segítség formájában!
Példát mutatsz önzetlenségeddel!
Mindenkiben jót látsz!
“Oly
gyönyörűségessé tud lenni még az elmúlás
is, mi szíveinkbe írta emlékül
kedvességét
a szónak, az értelem szavának, a Ti nevetek
szépséget árasztó, eleven érzéseiért!”
Szinte átszellemülten szép szavak,a hála kifejzése,a szeretet átélésének
köszönete mindenki iránt,akit cak közeledbe hozott a sors!
A költészet,a vers egy eszköz kezedben kifejezni mindezeket az érzéseket!
Nagyon sokszor említed,mennyire szeretsz írni.Ritka és példás ez a sokszoros besmerés,ami nagy örömet okozott,szinte elmaradhatatlan
szükségességgé vált számodra!
Köszönöm,kedves barátom,hogy a felsoroltak névsorában engem is említettél!
Gyönyörü emlék versedre nagy elismeréssel gratulálok!
Jobbulást!
Igazi barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
Ügyeljetek egymásra!
Kedves Zoltán,
bennem is felelevenedett sok emlék, ahogy olvastalak.
A nevek, az események, a véleménycserék, a láncversek és az is, hogy az építő kritikák mennyit lendítettek rajtunk. Én is említhetnék neveket, akiktől sokat tanultam, de mindannyian tanultunk egymástól valamit, és ez mindig így történik. Olyan ember nincs, akitől nem lehet tanulni.
Sailor jól fogalmazta meg, hogy mit jelent az írás, és ez mindannyiunkra vonatkozik.
Versedből is kitűnik, hogy nagy figyelemmel kísérted az alkotótársakat.
Köszönöm szépen, hogy engem is név szerint említettél. Valóban sok versed alá írtam a meglátásaimból, pedig eleinte még én is botladoztam. Ennek ellenére megosztottam, amit addig tanultam, mert úgy láttam, hogy érdemes, hiszen akartál fejlődni, és ezzel sokan így vagyunk. Miért ne adjam át, ami a tarsolyomba került? Aki igényelte, majd elgondolkodott rajta, azokkal bátran és örömmel osztottam meg.
Most vegyes érzelmeim vannak, mert nagyon örülök, hogy olvashattam, hogyan látod a Napvilág elmúlt 15 évét, ám szomorúság is telepedik rám, mert nem akarom, hogy ez elköszönés legyen.
Még sokáig itt kell maradnod, úgyhogy erősödj, ne adj fel semmi! Ez az összefoglalód és a többi hozzánk szóló versed is mutatja, hogy az írásnak mekkora ereje van.
Írj, meríts belőle erőt!
A legjobbakat kívánom Neked és Gabikának! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm, kedves szavaidat, s azon sorok sokaságait melyek szívem benső reményű emlékeit örvendeztetették meg. Fájnak a bennem élő csendek, de igyekszem kűzdeni ellenük.
Boldogok lehetünk, hogy nekünk ott vannak az élő szeretetnek benső reményű mindenkori emlékei. Bízom benne, kedves Kankalin, hogy hamar felépülsz a betegségből.
Sajnos sokan szenvedünk a bajaink miatt!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján amennyire csak lehetséges!
Szeretettel ölelünk Benneteket Gabi és Zoli Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Köszöm szépen soraidat.
Legyen még!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Zoltán!
Nincs létjogosultságom, hogy hozzászólást írjak gyönyörű hálaversedhez, hiszen nem régóta vagyok tag, a nektek közös 15 év nem enyém, az említetteket javarészt nem is ismerem. De téged most már – ha nem régóta is – igen, és mindig lenyűgöz az a szeretet, jóság, tisztaság, ami verseidből árad – most már felém is. Nem neked, nekünk van köszönni valónk, mi tartozunk hálával neked, hogy ismerhetünk, olvashatunk, gyönyörködhetünk versképeidben, szép soraidban. Kívánom neked s ezáltal mindnyájunknak, hogy még sokáig gyönyörködhessünk benne. Ehhez kitartást, sok erőt, az égiek segítségét kívánom. Veled vagyunk küzdelmedben. “De lenni kell gyönyörűibe hívott, édesült álomnak, e létezés felfoghatatlan tettei által lenni szépségnek” – és van is, teáltalad is, és higgy ebben az álomban, minél tovább tartson.
Szeretettel:
Dona
Kedves Zoltán!
15 év nagy idő. Sokat köszönhetünk ennek az oldalnak, Együtt vagyunk, idetartozunk. Elgondolkodtam, jöttek a szép emlékek, alkotótársaink nevei, írásai. Sajnos többen már nincsenek köztünk, de az írásai itt őrzik tovább őket. Köszönöm, hogy megemlítettél! Telnek az évek, a Napvilág töretlenül áll, várja az írásokat. Kankalin gondoskodik nagy szívvel, odaadással, hogy ez így is maradjon. Remélem én is, hogy ez nem elköszönés! Szeretettel ölellek virtuálisan: hundido