Anyák napja van ma, miként is mondjam,
életem köszönöm hálával mostan.
Neki jót többé már nem kívánhatok,
kis kertemből rózsát sírjára hozok.
Nem dicsér mily szép, nem is örül neki,
hű szívét föld pora már rég befedi.
Nem öröm e nap, csak az emléke szép,
mikor még láthattam ragyogó szemét.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Gyönyörű vers! Érezni lehetett azt a mérhetetlen szeretetet, ami áradt felé.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm. Csak az ő szeretete az, ami árad belőlem. Még az se a sajátom, tőle kaptam. Soha nem voltam olyan szelíd és jó, mint ő. Olyan vagyok, mint a szatíráim.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nagyon megható!
Gönyörü érzések,a tiszta szeretet kimutatása!
Gratulálok csodaszép megemlékezésedre
Anyák napján Édesanyádról!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod
Kedves Sailor!
Íme a másik véglet. Nem tudok kis pipitér lenni, hanem ember, aki küzdő és harcos, ugyanakkor az édesanyám már a rá gondolással is az iránta érzett soha el múló szeretetet hozza elő belőlem.
Ezek között a végletek között élem az életem, de mint egyszer megírtam ezzel vagyok önazonos.
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, ha lejött egyszerű soraimból is az iránta érzett szeretetemből valami, amit – mint már többször is megírtam – nem lehet szavakba önteni.
Szeretettel: Rita 🙂