Bágyatag kezemből,
mint homokszem pereg,
a vén idő, amit
én meg nem foghatok.
Bárhogy kapaszkodnék,
a múltam tova száll.
Kicsúszik kezemből,
s máris itt hagyott.
Még jó volna néha,
vissza-, visszatérni…
Vonz egy édes illat,
mit könnyű szél hozott.
Ám elkorhadt a híd,
mely a múltba réved.
Ködben a túlsó part
és én itt vagyok.
Csak az emlék enyém
és a csöndnek hangja.
Valami zene száll,
titkos fény ragyog.
Mert felzokog olykor
lelkemnek legmélyén.
Réges-régen letűnt
ifjúság, szép napok…!
10 hozzászólás
Kedves Albert!
Nem tudom mióta, talán te még ahhoz fiatal vagy, de talán ez véletlen, de éppen ma délelött, ahogy elnézegettem a kis madarakat, hogy ugrálnak kinn a madáretetön, úgyanis a tél kezdete elött, csináltam egy madár etetőt, és kitettem a kis kertünkbe, az ablakommal szemben, és igy akármikor kinézek, mindig vidám természetet látok magam elött, mióta nincs cicánk madáretető lettem naponta kétszer, ja és éppen azon gondolkodtam szeretnék e mégegyszer fiatal lenni. És akkor az jutott eszembe amikor két ilyen "fiatal" nyugdijas mint én, ülnek a parkban egy padon, és elmegy elöttük , egy kb. húsz éves lány. Erre az egyik felsóhajt: Jaj Istenem, de jó lenne mégegyszer húsz éves lenni.
Bolond vagy,- mondja a másik, – azért az öt perc örömért mégegyszer negyven évet dolgozni? És be kell vallanom őszintén, én sem szeretnék újbol fiatal lenni. Ilyen elégedett még soha az éltemben nem voltam, mint most. De ez lehet, hogy csak nállam van igy.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én vállalnám a fiatalságot, még ha dolgozni is kéne. Ellenben úgy lenne az igazi, ha a régi társaság is megfiatalodna köröttem velem együtt. Talál az időben visszamenni, úgy lenne az igazi. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth !
Mint egy homokóra, peregnek az emlékek.
Szépen írsz, számomra nagyon.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Ahogyan a homokóra pergő homokszemeit sem tudjuk megállítani, úgy a múló időt sem. Jó lenne még az is, hogy az idő bár telik, de nem öregednénk semmit, úgy húsz éves korunktól. 🙂
Köszönöm az értékelésedet! 🙂
Üdv.: alberth
Kedves Albert!
Nagyon szép a cím, s lám a versed is jó. bár csak lassabban korhadna a hid. de sajnos a homokszemek bizony peregnek!
Grat.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Talán a homokórát kellene megfordítani… Akkor újra indul, ami már lepergett. Bár korhad a híd, de addig még megtanulhatunk úszni is… 🙂
Köszönöm gratulációdat!
Alberth
Kedves Albert!
Jó néha a múltba visszatérni – legalább emlékezetünkben. Bár a legszebb fiatal éveim elég súlyos esztendőkben zajlottak, mégis sok szép emlék maradt meg úgy is.
Azt hiszem, mindenki szép gondolatokkal emlékezik vissza fiatal éveire, de úgy van ez jól, s Te nagyon szépen fogalmaztad meg ezt a versedben.
Ja, megint van (2) A. verseiből a regényem 4. része végén!
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy versem olvasatán mindenkinek eszébe jut, hogy neki is vannak szép emlékei. Te sem felejted el azokat.
A versekre kíváncsi vagyok, miképp az élettörténetedre is egyaránt. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Látod Ez a versed is Igaz arra amit a "Nyár szeme" c Vversedhez írtam.
Gratulálok a formához és az eszközeidhez amivel átadod azokat az érzéseket miket mindannyian megélünk egy bizonyos kor, vagy esemény után.
Üdv: marica
Köszönöm kedves Marica!
Tudod, úgy mindennek együtt kellene lennie, erre törekszem a versírásnál. Aztán néha sikerül, de van hogy nem vagyok elégedett. Látom, te is ráérzel, ha összejön amit ki lehet hozni egy versből… 🙂
Üdv.: Alberth