Hallgathat –e az emberszív
Hallgathat-e az emberszív,
Hogy ha érzi bánatát?
S a madár, ha szíve törve,
Párja itt hagyván örökre,
Mindörökre őt s a fát,
— Hol fészkük álltj azt a fát? . . .
Zöldelö fa sűrűjében
Még ma két madár cseveg, —
S holnap egy kiül az ágra,
S úgy siratja : hol a párja?
Szíve úgy fáj, kesereg!
— Szívem úgy fáj, kesereg . . .
Dömötör Pál: 1770 – 1847
Darf das menschliche Herz – schweigen
Darf das menschliche Herz – schweigen
in seinem Traueralbtraum?
Und der Vogel, wenn sein Herz bricht,
wenn die Liebste ihn zurück liest,
für immer ihn und der Baum:
Wo ihr Nest war, diesen Baum?
Inmitten von grünen Bäumen,
heut’ noch zwei Vögel zwitschert, –
‘d morgen am Ast sitzt nur einer
‘d, laut schreit sie: Wo ist mein Partner?
Das Herz schmerzt ganz zerknittert!
Mein Herz schmerzt und tief trauert.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni