Síron madárfészek
Göröngyös sírjának virág födelére
Ráborult az alkony megtört napsütése.
Éneklő madárkák röpkédnek felette,
Halszik fülemüle szomorú éneke.
Mély és fájó érzés visz a temetőbe,
Porladó véreink csendes nyughelyére,
Bánatos lelkemet megnyugtatja gyakran
Egy kis madárfészek, mely a sirhanton van.
Nem marad hát árván, őrizetlen földbe’,
Éneklő madarak őrködnek fölötte.
Hívogatja párját, ha nincs közelébe,
Nehogy elhantolják egy sir üregébe.
Hegedűs Sándorné ( Jókai Jolán): 1849 -1922
Vogelnest auf dem Grab
Auf der Blumendecke des holprigen Grabes
fiel in der unscharfen Dämmerung des Schattens.
fliegende Vogelgesänge Wiederhallen,
in den traurigen Liedern die Nachtigallen.
Tiefes ‘d schmerzhaftes Gefühl am Friedhof gespürt,
der zu dem Staub gewordenen Blutes geführt,
es beruhigt oft meine traurige Seele,
das Vogelnest, welches ich, auf dem Grab sehe.
Liegt nicht Waise in dem unbewachten Grab,
weil singende Vögel wachen darüber brav.
Sie ruft ihren Partner, wenn er nicht dabei ist,
damit sie nicht in einem Grab begraben wird.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni