Nógrádi Pap Gyula: Hazamentem / Ich ging nach Hause

Hazamentem

Haza mentem kis falunkba
Egy tavaszi délután.
Hittem, hogy rám várva-várnak,
De senki sem várt reám.

Nézegettem, itt azóta
De minden megváltozott!
Eresz-alján fecske sem költ,
Más vidékre távozott.
***
Így tűnődve, szemtől-szembe
Egy legényke jött velem.
Gondoltam, hogy egyről-másról
A legényt kikérdezem:

Mondd csak, mondd csak, falutokban
Az a honvéd él-e még,
Ki a régi nagy időkről
Annyi sok csodát regélt?

Él-e még a gazdag molnár,
Ki oly szépen faragott
S zöld zsalukkal díszítgette
A virágos ablakot?

Él-e még itt az az árva
Almavirág képű lány,
Kinek annyi ifjú ember
Elmerengett szép dalán?

S elszámláltam a legénynek
Még egy egész sor nevet
De hiába! kérdésimre
Nem jött tőle felelet.

Talán nem is itt születtél
Ebben a kis faluban?
Itt születtem! Itt mindenki
Ismerősöm, jó uram!

Csakhogy kiket említettél,
Egyiket se láttam én!
Hanem mégis, mintha őket
Valamiről sejteném!

Szép időbe, ünnep napján
Ha falunkat elhagyom
S temetőnkben a fejfáknak
Felirásit olvasom:

„Ott látok kövekbe vésve
Ilyen forma neveket.
Rég élhettek, nagyon régen,
Itt azok az emberek!”

Elsápadtam, a lelkemre
Észrevétlen köd borúlt.
Isten veled! Messze-messze
Vezet még á vándorút!

S hogy kijöttem kis falunkból:
Megcsendült az estharang
És azóta a szivemben
Cseng e síró, méla hang.

Nógrádi Pap Gyula: 1843 -1931

Ich ging nach Hause

Ich ging heim in unser Dorf, in
einem Frühlingsnachmittag.
Ich dachte, sie warten auf mich,
doch es war ein Niederschlag.

Umgesehen, hier ist seitdem,
alles anders, als es war!
Unter der Traufe ist kein Nest,
wegzog auch der Schwalbenschar.

Nachdenkend mir gegenüber,
ein Jüngling kam an mich zu.
Ich dachte mir, es wäre gut
ich frag’ den Jungen in Ruh:

„Sag es, sag es, in deinem Dorf
hat ein Veteran gelebt,
der so viel von alten Zeiten,
doch so viel Wunder verzählt?

Und lebt der reiche Müller noch,
der wunderschön geschnetzelte.
Und die grünen Fensterläden,
die Blumenfenster hängte?

Lebt sie noch, das Waise Mädchen,
mit Apfelblütengesicht,
über die so viele Jungen,
verzaubert mit ihrem Lied?”

Und ich habe es dem Jungen
noch vieles gefragt vom Dorf,
alles umsonst, zu den Fragen,
von ihm kam keine Antwort.

Vielleicht bist nicht hier geboren,
in diesem winzigen Dorf?
Ich wurde hier geboren ‘d ich
kenne alle, hier im Ort!

Doch denen, der sie erwähnt habt,
keinen davon gesehen!
Doch als wäre, dass die Namen,
irgendwo schon gelesen!

Am Abend ‘d am Feiertagen,
wenn ich das Dorf verlasse,
an den Kreuzen auf dem Friedhof
hab’ die Schriften gelesen:

„Da sehe ich, in Stein gemeisselt,
solche ‘d ähnliche Namen.
Die hier gelebt, vor langer Zeit,
mit Namen, die sie sagten!“

Wurde blass, bis in die Seele
verhüllte Nebelwolke.
Gott sei mit dir! Geh weit, weit weg.
Die Wanderwege lockte!

Wie ich aus Dorf herauskam, die
Abendglocke ertönte,
und seitdem in meinem Herzen,
nur dieser Gongschlag höre.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni