Itt most csend,
és zúg fülem,
dobhártyát rémít
minden csobogása,
falon feszül,
fehér sarokba
ült a múltunk,
szennyet fröcsköl
szobám falára,
lehúzott redőny közt
megrekedt napcsíkot
szaggat apró darabra,
és minden éjjel
gyűrött paplanom
közé betéved,
hogy mocskát titokban
halk kuncogással
szobámba köpdösse
széjjel.
Alattomos csend
By öregsam
4 hozzászólás
Tömören: tökéletes… élmény verseidet olvasni.
Egyetértek az előttem szólóval! Nagyon sodró írás.
Igen!
Hosszabb véleményt? Ez az igen hosszú, hoszzú percekig tartott. Ki az akinek nem elég egyetlen szó A versről?! Minden szó benne van, amelyeknek benne kell lenniük!
Az első sor nekem túl sánta, a másodiktól kezdve viszont beszippant az örvény, elragad, és elfelejtem az elejét. 🙂
"szennyet fröcsköl
szobám falára,"
Ez tetszik a legjobban.
Sok jót,
ANna