Ha a megosztottság, balsors örökre megpihen,
Drága Magyarország, úgy vissza adnád hitem.
Véreddel írtad a 48-as szabadság levelet,
Majd 56 darabra törte szivedet.
S ma mégis átkoz jóbarát-ellenfél,
Elkerül mi több a jó szó helyett,
Mert csak az ő "emberétől" remél,
Jólétet s könnyű, gazdag életet.
4 hozzászólás
Elgondolkodtató a versed. A megosztottság nem véletlen, de te ezt talán másként látod, mert messze vagy tőlünk. A versed nagyon jó, pont azért mert elgondolkodtató. A belső postán esetleg megírom a véleményem, ha úgy akarod. De kérlek, nézd már meg, írt-e valaki.:)
Üdv: Colhicum
Koszonom az ertekelest es a belso postan varom a tovabbiakat.
Sandor
Néhol akadozik a ritmus, de a versed témája, felépítése nagyon tetszett, szívemhez szólt.
Koszonom szepen es majd megprobalok jobban ugyelni a ritmusra…